18743. lajstromszámú szabadalom • Mindennemű fémfüst verésére szolgáló gép

- 2 — kereket és a (d) fog-koszorút hozza forgásba. Fémfüstverésnél igen fontos körülmény, hogy ÍI behelyezett «quartier»-okat (így nevezik az arany verőhártyák közé helyezett kinyújtandó fémlemezkéket) gyorsan és egyenletesen lehessen nyitni, azaz lehetővé tenni, hogy azok gyorsan és akadálytalanul kiterjeszkedhessenek. Hosszas megfigyelések alapján be van bizonyítva, hogy ezen nyitás mechanikus fémverésnél akkor ér-> hető el, ha az ütések a fémet folytonosan a középtői a szélek felé irányuló sugarakban érik. A föntebb leírt tárgyvezetés e rendszernek felel meg, a mint ez a 3—5. ábrákból látható.. Legyen az 5. ábrában az (a bed) négyszög a megmunkálandó tárgy, az úgynevezett forma; föladatunk most abban áll, hogy az ütések ezt megközelítőleg az (1 2 3 4) egyenes irányában érjék és ezt követőleg, a tárgyat gyorsan annyira viszszamozgassuk, hogy a következő ütés ismét a középet érje. Azt azonban, hogy, pontosan a középet találjuk, el kell kerülnünk, mert különben a fém e helyen hamarosan teljesen megvékonyodik; a kö'- ; vetkező ütések a formát az (5 6 7 8 9 ; 10) stb. vonalak irányában érik. Az ütések ezen sorrendjét az által érjük el, hogy kezdetben az (A) görbe (4. ábra) szolgál az (o) csiga vezetésére és így a (c) szánt annyira eltolja, hogy az ütések megközelítőleg az (la) sugarat találják. A mint a csiga a következő (B) görbére esik, a szánt és vele a formát az (r) rúgó hirtelen visszarántja és miután ezen idő alatt a (d) fogkoszorú tovább forgattatott, a következő (1—e, 1—f) azután az (1—g, 1—h) stb. sugarakat éri az ütés. Tekintetbe veendő mosb, hogy a kalapácsnak sohasem szabad a behelyezett «quartier» szélén túl ütni, mert különben az egyes «qua,rtierok» közt fekvő hártyák hamarosan megrongálódnának. E követelménynek úgy teszünk eleget, hogy az egyes görbéknek különböző magasságot adunk. A legmagasabb (A) görbe a leghosszabb (a) sugár, a (BJ görbe a rövidebb (e) sugár hosszának felel meg s így tovább. A mint már említettük, a lemez közepét a pörölynek csak ritkán szabad érnie. E czélból c,sak az egyik, a rajzban a (B) görbe ér az (X) alapkörig, a melyre a forma (1) közepe be van állítva, míg a többi görbék az alapkörtől bizonyos távolságban végződnék. Miután a formák négyzetalakúak. és a sugarak hosszai egyenletesen ismétlődnek, a görbék száma az összes sugarak számának negyedrészével lehet egyenlő, hogy a bütyköskerék ne legyen túlságos nagyméretű. Az 5. ábrában pontozva rajzolt négyzet egy behelyezett megmunkálandó «quartier»-t, míg az (a b c d) négyzet egy kinyújtott kész «quartier»-t tüntet föl. Tekintetbe veendő még, hogy a sugár hossza a fém nyújtásának arányában mindig nagyobbodik. [ E czélból a görbék kúposán vannak alakítva és a bütyköskerék tengelye irányában eltolható. Könnyen belátható, hogy ha az (o) vezető csiga a bütyköskerék kerületének nagyobb része által mozgattatik, a sugarak arányosan hosszabbak lesznek. Ily módon képesek vagyunk az (n) emeltyű megfelelő elállítása által a sugarak hoszszát a. szükséghez képest változtatni. A 2. és 4. ábrákban még egy második (ml) bütykös kerék látható. Ennek czélja a fém bunkózásának eszközlése. Bunkózás alatt értjük a behelyezett megmunkálatlan «quarbierok»-nak egyenletes ütések segélyével történő sima síkká egyengetését. Az (ml) tárcsa görbéi ez okból egyenletesek és a bunkózáshoz csak az (o) csigát kell az (ml) bütykös tárcsára állítani. Közbehelyezett arany verőhártyákkal több «quartier»-t kis (t) csomagokban, melyeket formáknak neveznek, egyidejűleg vernek. Ezen formáknak a verés közben való rögzítésére a 6. és 7. ábrákban föltüntetett szerkezet szolgál. A forgatható (d) fogkoszorú közegén egy négyszögletes lyukkal bír, melybe a (t) forma egyszerűen behelyezhetik, úgy hogy azt fölső lapján a