18698. lajstromszámú szabadalom • Kocsikapcsoló ütköző- és vonóberendezés

pályájába nyúlik és az elreteszelő ék fer­dén elvágott felületével szemben oly hely­zetet foglal el, hogy a kilincset a horog nyújtványa érje és mielőtt ez a, rögzítő ék ferdén elvágott fölületét érné, fölemel­tessék, tehát a rögzítő ék szabaddá vál­jék és akkor, mikor a horog befelé mozog vagy elzáródik, fölemeltessék. Bár nem szükséges, de gyakran kívána­tos, hogy a (40) horgot szabaddá tétele után a nyitott helyzetben rögzítsük, mely czélból a (40a) forgáscsap kinyúló végére egy (56) rúgó van húzva. Ennek végei a (40) horog, illetőleg a kapcsoló fej (57^ és 58) toldatain mennek át. Ez a rúgó oly módon van alkalmazva, hogy a horog zá­ródásánál tetemesen megfeszíttessék, úgy hogy ha az utóbbi szabaddá tétetik, a rúgó a horgot nyissa, mint az a 4. ábrán lát­ható. Annak meggátlására, hogy a (45) rúd a kapcsoló tagnak a (28) vonó horogba való beakasztását megakadályozza, a rúd közepén egy (45a) haj lássál van ellátva, úgy hogy a kapcsoló tag elhelyezésére elégséges tér legyen. A mondottakból kitűnik, hogy a leírt automatikus kapcsolást fokozatosan lehet a mozgó fölszerelésen alkalmazni, továbbá, hogy az ily módon fölszerelt kocsikat a közönséges kapcsolással fölszerelt kocsik­kal is lehet kapcsolni, minthogy az új automatikus kapcsolás a régi kapcsolás más módon való alkalmazását vagy teljes leszerelését nem igényli. Ha két kocsi kap<­c.solására horgokat és kengyeleket alkal­mazunk és a két kocsi egyike a leírt kap­csoló fejekkel van fölszerelve, akkor a kapcsoló fejek csakis ütközők gyanánt sze­repelnek. Közömbös, hogy a (40) horgok nyitva vagy zárva vannak-e, mikor a kap­csoló fejek az ütközőkre fekszenek, mint­hogy a horog, a mint az ütközőbe ütkö­zik, amúgy is elzáródik. Látjuk továbbá, hogy ha a (28) horgokat nem használjuk, a (25) rúgók csupán csak a kapcsoló fe­jek egyenletes beállítására szolgálnak és a lökéseket vagy a húzást a (10) rúgók veszik föl. Az egyenletes beállításra és a kiegyenlítésre másként alkalmazott rúgók is használhatók, melyek a vonószerkezet egy mozgatható részével vannak össze­kötve. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kocsíkapcsoló-, ütköző- és vonóberen­dezés, az által jellemezve, hogy a kö­zönséges oldalt alkalmazott ütközők két automatikus (1) kapcsoló fejjel van­nak helyettesítve, melyek a kocsi alat t alkalmazott (9) vonó- és ütköző beren­dezéssel vannak összekötve, minek kö­vetkeztében ütközők gyanánt is szere­pelhetnek. 2. Az 1. alatt védett berendezés, egy ki­viteli módozata, az által jellemezve, hogy az egyes kocsik (9) vonó- és üt­köző berendezései oly módon vannak egymással a (34) emelő, illetőleg (18) szögemeltyűk és (21) rudak segélyével összekötve, hogy az egyik kapcsoló fej, tehát vonó- és ütköző berendezés be­felé mozgása a másiknak kifelé moz­gását idézi elő, úgy hogy a kapcsolás kanyarulatokban sem szakad meg. 3. Az 1. alatt védett berendezés egy ki­viteli módozata, az által jellemezve, hogy az (1) kapcsoló fejek a kocsi homlokgerendájával szemben beállítható (2) támasztó fejekkel függélyes (3) csa­pok segélyével vannak forgathatóan összekötve, hogy két kocsi kanyarula­tokban. egymással szöget képezhessen. 4. Az 1. alatt védett berendezés egy ki­viteli módozata, az által jellemezve, hogy az (1) kapcsoló fejek (43) ékjei a (49) lánczok vagy más hasonló tagok segélyével a kocsin keresztben végig nyúló (45) rúd (48) karjaival vannlak összekötve, úgy hogy ha a kocsi egyik oldalán ezt a rudat forgatjuk, a kocsi illető végén lévő két kapcsoló fej egy­idejűleg legyen kikapcsolható. (7 rajzlap melléklettel.) PAJXAS RÉB2VÉN. TÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN.

Next

/
Thumbnails
Contents