18596. lajstromszámú szabadalom • Automatikusan kinyíló kengyel

és 19. ábra jobboldalt) azután a baloldalt 1 látható használati helyzetbe forgatjuk, minek megtörténte után a (b) fórgáscsapokat a vezetékekbe toljuk. Ezekben az utóbbiaktan helyeztetnek el a (d) ujak és ezeknek ugyaíicsak egyenlőtlenül lelapított kiemelkedései, melyek a vezető hengernek megfelelően alakított mélyedtsíeiben foglalnak helyet és a keretalakú (f) rúgók által nyomatnak ezekbe, úgy hogy az (a) részek az önkényes kinyílás ellen biztosítva legyenek. A más irányban való elfordulást a (g) ütközők gátolják meg (18. és 19. ábra). Ha a lovas lábfeje a lebukásnál az (a a) kengyelrészekre nyomásit gyakorol, a hengerek mélyedésein lévő rövid, meredek el lapulások az (a) résziek forgását először bizonyos mértékben akadályozzák (18. és 26. ábra.). Egy kis elfordulás után (mikor a (d) kiemelkedés a kis ellapulás előtt elhaladt) a (d) kiemelkedés hosszabb ellapulása a vezeték hasonló ;

ellapulása előtt halad el, tehát az (a) részek gyorsan kinyílnak. Az a körülmény, hogy az (a) kengyelrészek itt a kifelé fordult kiemelkedéseikkel a vezető hengerek mélyedéseibe fogódzanak, azt idézi elő, hogy a kengyel nyitása közben a kiemelkedések könnyebben forognak, mintha a kiemelkedésekbefelé állanak, minthogy az utábbi esetben hátrafelé billenő kengyeltalp a kiemelkedések forgását akadályozza. A keretalakú (f) rúgó megerősítése a (c) talpon oly módon történik, hogy erre a czélra egyetlen egy rúgó legyen szükséges. Ezért az (f) rúgó az egyik hosszanti oldalán lévő hasítékával egy (3) horog alá van tolva és a hasíték mellett oly módon fölhajlítva, hogy a horog mentén el ne tolódhassék (1. a 20. ábrán metszetben, a 21. és 22. ábrán elől- és hátulnézetben). A másik oldalon a rúgó egy fix csavarorsóra van húzva és egy (h) csavarház által a s

(c) talplemezre szorítva. A csavarház megereszkedését egy (4) biztosító rúgó gátolhatja meg. A rúgőt nem kell — mint a 19. áb) rán — egy fölhajlított rész segélyével a (3) horog alá tolni, lehet azt — mint a 23. és 24. ábrán látható — meghajlítani és így a (3) horogba becsiptetni. Lehet esetleg a (d) orrnak a henger mélyedésébe való benyomására, úgy mint a 25. ábrán, egy (f) spirálrúgót is alkalmazni. Hogy a (h) c?avarháp< esetleges meglazulásánál el ne veszhessen, ezt egy fölvágott (4) gyűrű stb. segélyével is lehet rögzíteni, melyet egy csavarorsó egy gyűrűs hornyában helyezünk el. A csavarház biztosítására egy bőrzsinór is használható, melyet a csavarorsó egy kereszbfuratába húzunk és azután összeeső mózzünk. Egy ily zsinór vagy szíj segélyével ugyanezt a czélt oly módon is elérhetjük, hogy a csavarorsót egy (5) bevágással látják el, mint a 27—29. ábrán, ebbe helyezzük el az említett (6) szíjat és a (7) horogba beakasztva megfeszítjük. A föntebb leírt kiviteli módozattól eltérően, a kengyel két (a) részét nem kell magába a (c) talpba ágyazni. Lehet a kengyel ívezett részének alapját a talppal egy darabból is készíteni, mint a 30. ábrán és fölfelé egyenes irányban megnyújtani, úgy hogy a kengyel U-alakot nyerjen. Eme oldalsó kengyelszárak a kengyelszíj behúzására szolgáló fülekkel vannak ellátva, melyek alatt az (a) ívek a (b) csapok körül forgathatóan vannak ágyazva. A kengyelrészeknek a ló feje felé való forgását az oldalszárak Cg) ütközői gátolják meg, melyekre az (a) oldalrészek (d) orrai fekszenek (31. ábra). Hátrafelé ellenben a (d) ütközők előtt ágyazott (f) rúgók az (a) kengyelrészek kinyílását csak akkor engedik meg, mikor a lovas lábfeje (pl. a lovas lebukásánál) az ív közepére bizonyos nyomást gyakorol, mely az (f) rúgó ellenállását legyőzheti. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Automatikusan kinyíló kengyel, azáltal jellemezve, hogy a kengyeliv két részre van osztva és ezek forgathatóan oly módon ágyazva, hogy a lovas le-