18584. lajstromszámú szabadalom • Újítások kapcsokon

— 2 — nallal van föltüntetve, (d) a kapocs rugalmas karjait körülfogó hurok, (dl) a kapocshüvely nyakrésze, míg a (d2 d2) az ezen kapoeshüvely fölerősítésére szolgáló fülek, (d) kapocshurok a rugalmas karokra ezeknek külső végénél vezettetik rá, mely huroknál természetesen annak (d3 d3) részei egymáshoz közelebb feküsznek, mint a kapocs rugalmas karjai (all all) részeinek egymástól való távolsága, úgy hogy (d) kapocshüvelynek (a5 a6) karokon való végigvezetése alkalmával az említett (all) részek összeszoríttatnak s a kapocshüvely hurka (alO) ágyazatokba becsappan. Mint ebből látható, a kapocshüvely a rugalmas karoknak kifelé irányuló nyomása által tartatik meg helyén. A föntebbiekben ismertetett kapocs igen tetszetős kinézéssel bír, előállítása olcsó és úgy ruházati czikkekhez, mint bármely más hasonló czélra előnyösen alkalmazható, a mennyiben egyszerű szerkezete daczára is kizártnak tekinthető az, hogy önmagától kikapcsolódjék, míg ellenben szükség esetén a legnagyobb könnyűséggel és gyorsasággal kapcsolható ki. A helyett, hogy a nyakrészeket (b) hüvellyel vagy szalaggal kapcsolnék egymáshoz, az említett részek esetleg egymáshoz forraszthatók A találmánybeli kapocsnál a fölvarrás alkalmával a szálak vagy fonalak fölvételére szolgáló fülek egy síkban feküsznek a kapocs nyakrészével és két oldal felé nyúlnak szét, hol a nyakat képező sodronyszálak vagy a föntebb leírt módon, külön hüvely vagy szalag segélyével, vagy pedig összesodrás által merevíthetők. Nagjobb kapcsoknál mindenesetre czélszerűbb a kapcsokat alkotó sodronyokat összefonni vagy összesodorni, mivel ez által nagyobb merevség érhető el. A rugalmas karok mellső végei szintén ugyanazon, vagy legalább is közel hasonló síkban feküsznek, mint a nyakrész, a mi szintén így van a fonalak fölvételére szolgáló füleknél is, úgy hogy a kapocs a fölvarrás után a lehető legtökéletesebben hozzásimul az illető öltönydarabhoz és még bekapcsolás alkalmával is csak igen csekély mértékben állnak ki ezen kapcsok az illető ruha fölületéből. A 3. ábrán a találmánybeli kapocsnak oly kiviteli alakja van bemutatva, melynél a nyakat képező részek össze vannak fonva, úgy hogy ezen alaknál az egész kapocs egyetlen sodronyszálból áll. A 4. ábrában módosított kiviteli alak van bemutatva. Ezen kapocs (x y) sodronyszálakból áll, melyek a nyakrésznél egymással össze vannak fonva és oly módon vannak i megerősítve, hogy az (x) sodronynak hátsó vége a fonal befogadására szolgáló (xl) fület, míg az (y) sodronynak megfelelő vége a hasonló czélra szolgáló (yl) fület képezi, (x y) sodronyoknak mellső végei a már föntebb előadott módon (x3 y3) ágyazatokká és (x4 y4) bütyökrészekké vannak kiképezve. Az 5. ábra ismét másik módosított alakot mutat be. Ezen kiviteli alaknál a kapocs egyetlen sodronyszálból áll és lényegében hasoló az 1. ábrában bemutatott kiviteli alakhoz, azon különbséggel, hogy a nyakrészek nincsenek egymással összekötve, és hogy a fölerősítésre szolgáló (z) fül a sodronynak egyszerű hurokszerű kibővítése által képeztetik ki. A 6. ábrában bemutatott kapocshüvely szintén új, míg az 1. ábrában pontozott vonallal föltüntetett kapocshüvely régi szerkezetű. Általában véve a találmánybeli kapocsnál bármily megfelelő [alakú kapocshüvelyek alkalmazhatók, azonban különösen előnyös a 6. ábrában bemutatott kapocshüvely alkalmazása, melynek hátrafelé irányuló (b) nyelve fölülről a kapocsnyakra fekszik, midőn a kapocshüvelynek (bl) hurka a kapocsra tolatott. A 6. ábrában bemutatott kapocshüvely szintén részét képezi a találmánynak és mint az ábrából látható, egy egyszerű fémdarabból áll, melynek (b) nyelve használat alkalmával a kapcsot és kapocshüvelyt egyenesen tartja s azoknak elgörbülését megakadályozza, a mi esetleg az 1. ábrában bemutatott alaknál igen könynyen bekövetkezhetnék. Ezen kapocshüvely fölerősítésére (b2 b2) fülek szolgálnak.