18561. lajstromszámú szabadalom • Időt regisztráló készülék

csolatban, melynek másik vége a (165) hü­velybe van tolva és abban (16G) csavanral van rögzítve. A (165) hüvely a (167) le­mezhez fekszik, mely a hátsó oldatán megerősített (168} csukló körül csekély lengéseket végezhelt. A (177) záró emeltyű a (169) csap körül forgatható és a rúgó­nyomás alatt álló (170) peczekkel bír, mely a (177) emeltyűnek hengeres (171) kamrájába van illesztve. Ha már most a (162) nyugasz a (159) jegytartóba beil­lesztett jegy által akár ennek csak ön­súlya, akár a segélyével a munkás által kifejtett nyomás folytán lefelé nyomatik, a (163) rúd (165) hüvelyét a (167) le­mezhez szorítja, mely viszont a (170) rúgópeczekre hat és ennek közvetítésével jobb felé nyomja a (177) záró emeltyűt (14. ábra), miáltal a (177) záró emeltyű­nek (172) foka a (173) működtető emeltyű alól elhuzatik, melyet ekként a munkád lenyomhat. A (174) rúgó a (177) záró emeltyűt záró állásában igyekszik megtar­tani. Előnyös a (172) fok alatt mé? a (178) rézsüt oly czélból elrendezni, hogy a (173) emeltyű lenyomásakor a (177) záró emeltyű még nagyobb mérvben lendít­tessék ki jobb felé, mint a mennyire ezt a jegy által működtetett kikapcsoló szer­kezet magával hozza. Minthogy a (163) rúd a (160) paddal együtt emelkelik, a (167) préslemez és a (163) rúdnak (165) hüvelye mindig működésre kész állásban van. Hogy megakadályozzuk a (173) emel­lyűnek normális állásába való visszatéré­sét, a nyomtatási műveletnek teljes be­fejezése előtt oly zárószerkezetről gon­doskodunk, mely meggátolja a nyomtató szerkezetnek normális állásába va'óvissza­térését, mindaddig, míg mozgását teljesen be nem fejezte. A rajzban bemutatót' fo­ga natosítási alaknál ezen szerkezet (16— 18. ábrák) a (178b) csap körül forgat­ható és a (179) rúgó hatása alatt álló (177a) záró karból áll, mely fölső végén a (179) nyúlvánnyal bír, alább pedig a a (187a) rézsüvei van ellátva. A (179) nyúlvány normálisan hozzá fekszik a (173) emeltyű oldalához (16.ábra). Ha ezen emel­tyűt kissé lenyomjuk, a (179) nyúlvány föléje csappan (17. ábra) és megakadá­lyozza az emeltyűnek visszatérését. lUzen visszatérés csak az emeltyűnek teljes moz­gása után válik lehetségessé, midőn a (173) emeltyű beleütközik a (177a) záró karnak (178a) rézsűjébe (18. ábra) és ez­által a (177a) emeltyűt annyira balra len­díti, hogy annak (179) nyúlványa megvonja támaszát a (182) kilincsnek mellső részé­től, úgy hogy ez (176) rúgójának hatása alatt lecsappan és (181) fokával a (179) nyúlvány elé jut, hogy a (177a) zárókart balra kilendített állásában megtartsa (18) ábra) és megengedje a (173) működtető emelty űnek visszatérését, mely ekkor bele ütközik a (182) kilincsnek (180) tolda­tába és azt a klilincscsel együtt a 16. ábrában látható állásba emeli. Minthogy tehát a (177a) záró emeltyű csak a (173) kar teljes lenyomabása által lendít telik, ki, oly mérvben, hogy a 18. ábrában lát­ható állásába juthat, úgy világos, hogy a (173) emeltyűnek visszatérése csak a nyom­tatási művelet teljes befejezése után van lehetővé téve. A jegy vagy egyéb jelzéssel ellátandó tárgy ezen biztosító szerkezettel tetsző­leges módon hozható kapcsolatba. Gyakor­latilag itt is előnyösnek látszik a (9) je­gyet a 20. ábrában látható (185) kimet­széssel ellátni, mely biztosítja azt, hogy a jegy csak helyes állásában tolatván be, működteti a kikapcsoló szerkezetet. Ezen czélból a föltüntetett példában a jegy pályájába egy fix ütközőt illesztünk, mely a jegynek hézagolásába illeszkedik, ha a jegy helyesen van beillesztve és lehetővé teszi az említett kikapcsoló szerkezetnek működtetését. A 14. ábrában ez az ütköz'; (191)-gyel van jelölve és a (160) padra van szerelve. Ha a jegyet nem illesztjük helyesen be, akkor a jegy alsó éle bele­ütközik a (191) ütközőbe, mely mozdu­latlan lévén, nem engedi meg a jegynek oly lenyomását, mely a (162 163) részek­nek a kikapcsoláshoz szükséges működte­tését lehetővé teszi.

Next

/
Thumbnails
Contents