18515. lajstromszámú szabadalom • Erőátviteli szerkezet

— 11 — tengelye körüli egy harmad elforgást köl­csönözvén, minek következtében az (o3) liii­vely az (o) tengelyhez képest legexezentri­kusabb állásába kerül. A (b3) gyűrű ellen­kező oldalán az (o3) hüvelyen három (m7) kapcsolási gyűrű van elrendezve, melyek az (m6) emeltyűkkel együtt csuklóskarú emeltyűket képeznek, melyek a 9. ábrában föltüntettekhez hasonlók. Az (m6) részeknek külső végei az (R7) dob (17) peczkeivel kap­csolódnak, mely dob szintén lazán van az (o) tengelyre szerelve. Az (R7) dobról a hajtandó gépre a forgómozgás szíjáttétellel vitetik át. Az átviteli szerkezetnek hajtó (bal) oldalán lévő (16 17) karoknak elrende­zése kizárja ezen oldalnak automatikus mű­ködését, mert a mint ki volt mutatva, csuk­lóskarú emeltyűk szükségesek az erőátvi­telnek automatikus eszközlésére. Az átvi­teli készüléknek hajtott (jobb) oldala átvi­teli elemek gyanánt a csuklóskarú emel­tyűk sorozatával van ellátva és ennélfogva az erőátvitelt automatikus módon végzi. Az előbbi ábrákban bemutatott szerkeze­tek mutatják, hogy minden működésben lévő csuklóskarú emeltyű kiegyenesedni, azaz szögét nagyobbítani igyekszik; ha pe­dig azon emeltyű fordított állásban van el­rendezve, azaz nyitott szöggel, akkor összu­csuklani fog igyekezni. A 10. ábrában bemutatott csuklóskarú emeltyűk állandóan összehajlani vagyis az (o3) hüvelyt konczentrikusan állásba vezetni igyekszenek. Ennélfogva az (s) rugónak és az (R7) dob megterhelésének egymással ellentétes hatásuk van; ha csekélyebb ter­helés van az (R7) dobon, a hüvelynek na­gyobb exczentriezitása és az (R7) dobnak nagyobb sebessége eredményeztetik, míg a hüvelynek kisebb exczentriezitása és az (R7) dobnak csekélyebb sebessége fog ered­ményeztetni a dob megterhelésének növe­kedése által. Az (s) rúgó hatását csak a megterhelésnek kell legyőznie, mert az egyenes emeltyűk a hajtó oldalon azon kö­rülménynél fogva, hogy hosszirányban el­csúszhatnak, képtelenek bármily hatást is gyakorolni a konczentriczitás vagy exczen­triczitás tekintetében, vagyis más szóval a rúgó nyomásnak a hajtó erőre nincs reak­cziója. Ha bizonyos állandó sebesség kívántatik és az átviteli elem automatikus működése megszakítandó, az (F7) függőrúd először függélyes irányban eltolatik, a rúgó tágu­lása ellenében a kivánt állásba és ezután 120°-al elforgattatik, úgy hogy csavarme­netekkel ellátott részei a (G7) függő csap­ágy belső csavaros részeivel kapcsolódnak; az (F7) függőrúdnak magasabb vagy mé­lyebb állása az (o3) hüvelynek kisebb vagy nagyobb exczentriczitását fogja okozni és következésképen az (R7) dobnak és az ál­tala hajtandó gépnek kisebb vagy nagyobb sebességét fogja előidézni. Ha a függő rudat még egyszer elforgatjuk, az függő csap­ágyából kikapcsoltatik és ez által a közve­títő erőátviteli elemeknek automatikus műkö­dési képessége a megterhelés ellenállásának arányában vissza adatik. Világos, hogy az előbbiekben leírt erő­átviteli szerkezetet akként módosíthatjuk, hogy az minden oly esetben alkalmazható legyen, a mikor állandó erőnek változó ter­helési ellenállásokat kell legyőznie és azok­hoz automatikusan alkalmazkodnia. Azt nemcsak kerékpárokra és előtéttengelyekre, hanem csekély változtatásokkal automobi­lokra, emelőgépekre, szerszámgépek orsóira és más gépelemekre is alkalmazhatjuk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Erőátviteli szerkezet, jellemezve a hajtó és hajtott szerkezet közé igtatott közve­títő szerkezet által, melynek alkalmazá­sával a mozgás átviteli emeltyűk segé­lyével a hajtószerkezetről a közvetítő szerkezetre és ugyanugy a közvetítő szerkezetről a hajtott szerkezetre vitetik át akként, hogy a megterhelésnek, illetve az ellenállásnak a sebesség rovására való módosításánál a kifejtett erő állandó marad. 2. Az 1. alatt igényelt szerkezetnek egy foganatosítási alakja, jellemezve egy be­állítható (ol) tengelyen ülő két (R4 R5) gyűrűből álló közvetítő szerkezet és

Next

/
Thumbnails
Contents