18512. lajstromszámú szabadalom • Armaturalemezek dynamókhoz

Ián hosszcsatornákat alkottak, melyekbe a horgony tekercselésének elkészítése után vékony faléezeket tolunk a tekercselés biztosítása czéljából, miáltal megtakarítjuk a fémszalagok alkalmazását ezen horgonyoknál. A 2. ábra egy szokott módon készült (p) horgony le mezt ábrázol; az egyenlő betűk az 1. ábrával egyező részeket jeleznek. Látható, hogy ebben az esetben a horgonytekercselésnek a horgony kerületétől való ugyanoly távolsága esetén, mint a melyet az 1. ábra mutat, tetemesen kisebb tér marad a tekercselés fölvételére, mint az ívalakú horonynál. A hornyok nagyobb befogadóképessége következtében a gépek hatásfoka ennek megfelelően növekszik, mi első sorban ezen találmány eredményének tekintendő. Ezen találmány azonban továbbá lényeges előnyt nyújt a gyártásnál is, mint a 3. és 4. ábrákból világosan kitűnik. Ugyanis a horgony egyes (t) tekercseit vagy szalagjait fölrakásuk előtt alkalmas alakító készüléken meghajlítjuk és ezeket a tekercseket azután a horgony hornyaiba helyezzük. A horgonynak az 1. ábrában föltüntetett szerkezeténél a horgonytekercs a' behelyezésnél könnyen követi az ív irányát, mint a 3. ábra mutatja. Ha azonban a horgony hornyai sugárirányban futnak, mint a 2. ábrában, akkor a horgonytekercsek behelyezése kevésbé könnyű, mint a 4. ábrából látszik. A horgonytekercs behelyezésénél annak egyik szárát a horgony egy horonyába sülyesztjük, míg annak másik szára a megfelelő horonyba való helyezésénél körívet kénytelen leírni. A 4. ábrából kitűnik, hogy a (t) tekercseket a (k) él mellettt kell elvinnünk, tehát helyes alakjukból elhajlítanunk, hogy a horonyba való elhelyezésüket lehetővé tegyük, míg ellenben ez a művelet a hornyoknak az 1. ábrában föltüntetett alakjánál könnyen és természetes módon megy végbe. A 4. ábra radiális (n n) kornyokkal ellátott (p) horgonylemezt tüntet föl; a hornyok között maradó fogak a (z z)-vel, és egy az (n n) hornyokba helyezendő horgonytekercs (t)-vel van jelezve. Az 1. és 3. helyzetekben a horgonytekercs természetes alakjával bír; hogy azonban az (1) helyzetből a (3) helyzetbe hozzuk, a tekercset a (2) helyzetben jelzett módon nyújtani kell, hogy a (k) élen átvezethessük. Másképen alakul a horgonytekercsek behelyezése, ha a hornyok az 1. és 3. ábrában föltüntetett módon vannak kiképezve. A 3. ábrából kitűnik, hogy a tekercs behelyezett szárának távolsága a (k) ponttól nem nagyobb mint a tekercs két szárának egymástóli távolsága. Ezen leírás elején utaltunk a (z) fogakba vágott (e) bemetszésekre; a 2. ábrából könynyen látható, hogy ezen (e) bemetszések folytán a fogak keresztmetszete az illető helyeken szükségképen csökken és ez által a mágneses hatás, bár kis mértékben gyöngíttetik. Az 1. ábrában az (e e) bemetszések szintén a korong kerületéhez közel, de egymáshoz viszonyítva olyan helyzetben vannak, hogy egy-egy fog két (e) bemetszésének egymástól való távolsága olyan nagy lehet, mint a fog szélessége, miáltal a mágneses hatásnak ezen okból való csökkenése ki van zárva. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Hornyos horgonyok tagolt vasból, jellemezve az által, hogy a horgonytekercselés befogadására szolgáló hornyokgörbe vonalban vagy ívalakban "futnak oly czélból, hogy befogadóképességük a horgonytekercsek számára, a hornyok adott sugárirányú mélysége mellett — szemben a sugárirányú horgony-hornyokkal — növeltessék és az előzetesen alakított horgonytekercseknek a horgonymagvak hornyaiba való behelyezése megkünnyíttesék. 2. Az l. igény szerinti horony horgonyok egy kiviteli alakja, melynél a horgonylemezekbe bemetszett hornyok közelítőleg egy körevolvens alakjában futnak, mi mellett úgy a bemetszett hornyok, valamint a köztük álló fogak egész hosszúkban egyenlő szélességgel bírnak. 3. Az 1. igény szerinti horony-horgonyok