18512. lajstromszámú szabadalom • Armaturalemezek dynamókhoz

Megjelent 1900. évi junius hó 27-én. MAGY. SZABADALMI IÍIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 18512. szám. VIIle. OSZTÁLY. Armaturalemezek dynamókhoz. BÜRKE JAMES ELEKTROTECHNIKUS BERLINBEN. Bejelentésének napja 1899 október hó 17-ike. A tagolt vasból való dynamóhorgonyok bádogkorongjainak eddig szokásos előállítási módjánál a bevágásokat vagy hornyokat akképen készítették, hogy az egyes hornyoknak képzelt középtengelyei a köralakú bádogkorong középpontjában futnak össze, azaz hogy a horgonyokat sugárirányban metszették a lemezekbe, úgy hogy a kész horgonytesten megfelelő számú sugárirányban futó hosszhorony .van jelen, melyek a horgonytekercselés fölvételére szolgálnak; a kimetszett hornyok oldalai rendesen párhuzamosak, úgy hogy az egyes hornyok között ékalakú, befelé vékonyodó fog marad. Ezen okból a bevágások vagy hornyok radikális irányú mélysége korlátozva van, a mennyiben túlságosan mély hornyok a fogakat keskennyé teszik és a horgony mágneses hatását csökkentik. Dynamógépek horgonyainak építésénél előnyös az, ha a tekercsek nincsenek a fölülettől számítva túlságos mélységben elrendezve, úgy hogy az összes az egyes hornyokban fekvő tekerületekre lehetőleg egyenletes indukczióhatást érünk el és e mellett a vasmagra elegendő nagy vastömeg marad. Jelen találmány a horgonypléhek olyan szerkezetére vonatkozik, mely lehetővé teszi, hogy a horgonyoknak nagyobb befogadóképességét adjunk a tekerületek tekintetében, anélkül, hogy a hornyok radikális mélységét növelnők és anélkül, hogy a horgony vasmagját gyöngítenék. E czélból a bevágásokat vagy hornyokat ívalakban készítjük, úgy hogy a horony egész terjedelmében egyenlő vagy csaknem egyenlő szélességgel bír és a horgonylemez megmaradó fogai egész hosszúkban szintén csaknem ugyanazzal a szélességei bírnak. Világos, hogy a horonypléhek ívalakú bevágásait különbözőképen állíthatjuk elő, így pl. akképen, hogy azoknak belső része sugárirányban és azután kifelé ívalakban fut vagy pedig úgy is, hogy a horony több egy ívhez érintői irányokban futó egyenes vonalú részből áll. A mellékelt rajz 1. ábrája a (p) horgonylemeznek olyan kiviteli alakját ábrázolja, melynél a hornyok egy kör-evolvens íve szerint vannak kiképezve, mely kiviteli alakot a legczélszerúbbnek tekinthetjük. Ennek előnye első sorban az, hogy úgy az (n n) hornyok, valamint a (z z) fogak egyenletes szélességűek, míg a bevágásnak befogadóképessége a horgonytekercs számára annak görbe alakja folytán növekszik. A (z) fogak végein jelzett kis (e) bemetszések a horgony összeépítése után a horony két olda-