18504. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tömör öntvényeknek aluminium-ötvözetekből való előállítására

Megjelent 1900. évi jimius hó 27-én. KIR. MAGY. SZABADALMI IIIVATA SZABADALMI LEIRAS 18504- szára, XVIlg. OSZTÁLY. Eljárás tömör öntvényeknek alumínium-ötvözetekből való előállítására. OESTERREICHISCH-UNGARISCHE MAGNALIUM GESELLSCHAFT MIT BESCHRÁNKTER HAFTÜNG CZÉG BERLINBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1900 február hó 4-ike. Az oly alumínium ötvözeteknél, melyeknél súly szerint az alumínium képezi a túlnyomó alkatrészt, különösen magnéziummal képezett ötvözeteknél mutatkozott, hogy közönséges forma homokban öntött vékony darabok elég tömörek voltak és nem birtak likacsokkal, míg nehezebb darabok durva kristálynak és különösen a beszögelő sarkokon és éleken likacsosak. Közelebbi vizsgálatok azt mutatták, hogy ezen durva összetétel kristályosodásra és a mint vélik részben az egyes részek újbóli szétválására vezetendő vissza. A jelen találmány tárgyát oly eljárás képezi, mely szerint alumíniumötvözetek^ől súlyos darabok hibátlanul is önthetők és azon tapasztalaton alapszik, hogy a kristályosodás és a szétválás különösen lassan megmerevedett öntött daraboknál mutatkozik. Hogy már most a nagyobb daraboknak az ezen jelenségekből magyarázott hibáit kiküszöböljük, a jelen találmány szerint az anyagnak a formaszekrényben való lassú megmerevedését meggátoljuk. Ezen czélból az eddig alkalmazott, összetételében csekély melegvezető képességgel bíró formahomokot jó vezetővé tesszük az által, hogy nagy fajmeleggel és ha lehet, ugyanoly melegvezető képességgel bíró anyagokat keverünk hozzá, vagy pedig, hogy a közönséges formaanyagba fémdarabkák, lemezek, rudak stb. ágyaztatnak. Ez utóbbi esetben ajánlatos a melegvezetőket alkotó rudakat az öntésnél egyidejűleg előállítani, még pedig akként, hogy a megfelelő vastagságú tűkkel számos lyukat, illetve csatornát szúrunk. Ezen csatornák az öntésnél kitöltetnek. A fém gyorsan merevedik és aztán melegségelvezetőket képez, melyek az öntvénnyel közvetlen öszszefiiggésben állanak. Az első helyen említett anyagokhoz különösen a rézoxyd, a kristályosított grafit, a vassziporka, az üveg, az alumínium reszelék tartoznak, a melyeknél kötőanyagok gyanánt agyag és esetleg sók is alkalmaztatnak. Hatásosabbak a mesterséges formamasszák, melyek agyaggal kevert fémporokból állanak. A fémporok közül azok, melyek finom gömbalakú szemcsékből és darabokból és nem hegyes forgácsokból vagy szilánkokból állanak, pl. sárga réz forrasz előnyben részesítendők. Különös súlyt kell az anyag kémiai ellentállóképességére helyezni, a miért is első sorban bronz- és sárgarézpor veendő tekintetbe. Az ilyen formaanyagban öntött pl. alumi-