18503. lajstromszámú szabadalom • Kerékabroncs
lagot, mely az 1. ábrán (a)-val jelölt szalagnak felel meg. A szalag végeit egy jobb és balmenete (h) csavar forgatásával közelítjük egymáshoz vagy távolítjuk egymástól, mely a szalag végein alkalmazott csavarházak gyanánt kiképezett (i) hüvelyekbe fogódzik (4. ábra). Ha a (h) csavart forgatjuk, a (q) aczélszalag feszültségét tetszőlegesen szabályozhatjuk, úgy hogy a szalag erősen az (f) peremekre fekszik. Tehát ezek a peremek a (d) csapoknak (1. ábra) mindenben megfelelnek. Hogy az abroncsot kiegészítsük, a (q) aczélszalagon egy elég ellentálló, rugalmas anyagból készült fj) kiilső abroncsot erősítünk meg. Ha az anyag nem elég rugalmas, akkor az abroncsot rövidebb darabokra osztjuk, melyeket csuklósan kapcsolunk össze egymással. Ez a második abroncs képezi a futófölületet. Ha pl. a kaucsukból vagy más alkalmas anyagból készült külső abroncsot nem akarjuk közvetlenül az aczélabroncsra erősíteni, azt karimákkal is el lehet látni, melyek a keréktalp (f) peremeire fekszenek. A (q) aczélszalag az abroncsot rendkívül rugalmassá teszi, a rugalmasságot a (h) csavar forgatásával tetszés szerint szabályozhatjuk. Az abroncs rugalmassága használat közben nem változik, avulásnak annyira, hogy útközben váljék hasznavehetlenné, mint a légpárnás abroncs, kitéve nincs. A (h) csavar helyett a (q) aczélszalag feszültségének szabályozására más berendezést is lehet alkalmazni. Az (f) peremeket is tetszőleges más kiugrásokkal is lehet helyettesíteni, melyeket a talpon vagy a gyártás közben állítunk elő, vagy az abroncs szerelése után erősítünk meg. Az aczélszalagot nem kell a peremek vagy a lehajlított szélek segélyével a talpon megerősíteni, lehet oly berendezést is alkalmazni, mely nincs a keréktalpon megerősítve és ennek daczára meggátolja, hogy az abroncs a keréktalp belső fölületéhez túlságosan közelednék. A 6. ábrán látható kiviteli módozatnál ebből a czélból egy nem nyújtható (1) burkolatot alkalmazunk, mely azonban összenyomható és melynek rögzítésére két, a keréktalp fenekén nyugvó fémdrót szolgál. Ebben az esetben az (f) karimákat és kiugrásokat elkerüljük, tehát lehet közönséges szerkezetű keréktalpakat is alkalmazni. Előnyös, ha az (1) burkolat és (q) aczélszalag között lévő (j) üreget, melynek kifelé for dult föliilete görbe, befelé fordult fölülete sík, valamely alkalmas anyaggal kitöltjük. Ha kívánatos, az aczélszalag megfeszítésére szolgáló berendezés is elmaradhat és egy darabból készült aczélabroncsot is használhatunk, ebben az esetben az abroncs átmérőjének oly nagynak kell lennie, hogy a (j) tért kitöltő anyag közvetítésével az (1) burkolatra nyomást gyakorolhasson. Lehet továbbá az (f) peremen vagy az (1) burkolaton is alkalmas feszítő berendezést alkalmazni. A burkolatot illetőleg megjegyezzük, hogy a burkolat szélén két fémdrótot alkalmazunk, melyek a keréktalpra fakszenek és melyek valamely alkalmas feszítőberendezés segélyével megfeszíthetek és ekkor az (1) burkolatot is megfeszítik. Ez a burkolat a nyomást a (j) tért kitöltő anyag közvetítésével a (q) szalagra viszi át. Az aczélszalag megkettőzhető vagy megháromszorozható oly módon, hogy több menetben egymásra tekercseljük, mikor az ellenálló képessége növekedik, a nélkül, hogy a rugalmassága kisebbednék. Az aczélszalag több egymás mellett elhelyezett fémdrót által is helyettesíthető (7. ábra). Ép úgy helyettesíthető fából vagy más rugalmas anyagból készült csíkok által. Nagy terhek szállításánál a talp (m) üregében valamely rugalmas anyagot lehet elhelyezni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kerékabroncs, jellemezve egy (q) fémszalag által, mely a keréktalptól bizonyos távolságban van elhelyezve és mely a kerületére ható nyomás hatása alatt befelé kitérhet,-de kifelé nem engedhet. 2. Az 1. alatt védett kerékabroncsnál egy az aczélszalag körül alkalmazott burkoló abroncs, mely a futófölületet képezi, míg
