18464. lajstromszámú szabadalom • Rotácziós mótor

- 2 — tárgyát képező mótor néhány foganatosítási alakjában van föltüntetve. Az 1. ábra ezen mótor függélyes hosszmetszete, a 2. ábra függélyes harántmetszete, a 3. ábra a mótor egy módosított foganatosítási alakjának függélyes harántmetszete és a 4. ábra egy oly mótor hosszmetszetét tünteti föl, mely egy a tolattyú beállítását és szabad vibrálását lehetővé tévő szerkezettel van ellátva. (d) a hengerek szupportja vagy agya (l és 2. ábra), melyek fenekükön a (k) hasítékkal bírnak; az ürös (g) dugattyúk, mindegyike a (h) görgővel van ellátva, melyek a zárt (b) görbületi pályán vezetődnek. A hajtó fluidum számára szolgáló elosztó szerkezet az (e) hengeres tolattyúból áll, mely a mótortengellyel összekötött (d) hengeragyba gőztömítően van beillesztve és mindkét végéből kiinduló két axiális csatornával van ellátva, melyek belső végeken el vannak különítve és a sugaras (f fl) hasítékokkal ellátva, melyek a tolattyú külső fölületéhez vezetnek. Ezen hasítékok, melyek közül az egyik tolattyúcsatornából kiinduló (f) csoport a hajtó fiuidumnak a hengerbe való bevezetését közvetíti, míg a másik (fl) csoport a fáradt hajtó fluidumot levezeti, mindkét csoportban szimetrikusan vannak elrendezve és minden csoport annyi hasítékkal bír, hogy a hengerekhez vezető hasítékokat szimetrikusan nyitják illetve zárják. Ezáltal azon előnyt érjük el, hogy a tolattyú nemcsak azon idő alatt egyenlíttetik ki, melyben a hajtó fluidum a szimetrikusan elrendezett hengerektől el van zárva, hanem a mozgás azon részében is, melyben a hajtó fluidum a dugattyúk mögé bocsáttatik. Ennek következtében a tolattyú és az azt körülvevő hengeragy között csak igen kis súrlódás lép föl és a mótor nagy sebességgel foroghat. A mótor működtetésére nagy nyomású hajtó fluidumot alkalmazhatunk a nélkül, hogy a tolattyú kopna vagy tömítetlenné válna. Hogy a tolattyú és a hengeragy közötti súrlódást méginkább csökkentsük, a tolattyú egyik vége a gőzcsővel a rugalmas (p) cső segélyével van összekötve, mely utóbbi a másik végén szabad tolattyúnak lehetővé teszi, hogy a hengeragy minden lengését és a csapágyban való kopás következtében keletkezett oldalas mozgásokat kövesse, mi nem volna lehetséges, ha a tolattyú mindkét végén volna alátámasztva. Hogy ismét ezen lengéseket is csökkentsük és a motornak igen nagy sebességet kölcsönözhessünk a dugattyúk mozgását közvetítő (b) görbületi pályát ugyan úgy, mint a bevezetésben említett mótortipusnál hasonló alakú görbületekből kell összetennünk, melyek a mótortengely körül szimetrikusan vannak elrendezve és melyeknek száma a hengerek számával olyan arányban áll, hogy a mótor-dugattyúk mozgása teljesen kiegyenlítetik, miáltal a mótor, a menynyire az csak lehetséges, rázkódtatások ellenében meg van védve. Hogy a dugattyúban alkalmazott, a kenésre más módon nehezen hozzá férhető (h) görgők csapágyait a távozó gőzzel kenhessük, a mótor az (a) köpennyel van burkolva, melybe ezen gőz a tolattyú kibocsátó csatornájából a hengeragyon elrendezett (x) lyukakon át vezettetik be, hogy a köpenyt megtöltse és a csapágyakkal érintkezésbe jöjjön, mire az azután az (y) nyíláson át kiáramlik. Ezen köpeny a (b) pályának szupportul is szolgálhat. A 3. ábrában föltüntetett mótor az imént leírttól csakis abban különbözik, hogy három hengerrel van ellátva, melyeknek tengelyei egymáshoz képest 120°-nyi szög alatt vannak elrendezve. A (b) pályának itt három hasonló alakú görbületi része van és a tolattyú három szimetrikusan elrendezett (f) bebocsátó hasítékkal és három kibocsátó hasítékkal van ellátva. Hogy a czentrális tolattyú a (b) pályához viszonyítva (a kompresszió vagy az expanziós viszony változtatása czéljából) tengelye körül említésre méltó súrlódás nélkül beállítható legyen, mi nem lehetséges akkor, ha a tolattyú a gőzcsővel egy rugalmas (p) cső által van összekötve, mint az