18464. lajstromszámú szabadalom • Rotácziós mótor

Megjelent 1900. évi jniiins lió 25-én. MAGY. KIR SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 18464. szám. V/d/1. OSZTÁLY. Rotácziós mótor. LJUNGSTRÖM BIRGER MÉRNÖK STOCKHOLMBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1900 január hó 19-ike. Jelen találmány tárgyát rotácziós mótor képezi, mely akként van elrendezve, hogy a működő részek közötti súrlódás és a lengések okozta erőveszteség rendkívül kicsiny és hogy igen nagy nyomású hajtó fluidum alkalmazható, minek következtében az utóbbinak fogyasztása csökken, a mótor munkaképessége nagyobbodik és a forgási sebesség jelentékenyen fokozható. A mótor azon rotácziós motorok ismert fajához tartozik, melyek bizonyos számú, egy czentrális elosztó szerkezet körül szimetrikusan elrendezett radiális hengerrel és a dugattyúban közvetlenül ágyazott görgőkkel bírnak, melyek egy ezeket körülvevő oly alakú zárt pályán futnak, hogy a hajtó fluidum által kifelé szorított és egymáshoz való helyzetük valamint a pálya alakja által mozgásukban teljesen kiegyenlített dugattyúk periodikusan be- és kifelé irányuló mozgásra kényszeríttetnek és ezáltal a hengerek közös agyát vagy szupportját forgatják, a mely agyról azután a mozgás átvitetik. Az ilynemű motoroknál eddig a hajtó fluidumot (gőzt) egy tolattyúszekrénnyé kiképezett hengeragy belsejébe vezették és pedig egy csövön át, mely egy másik a távozó fluidum levezetésére szolgáló csővel van körülvéve, mellyel bizonyos számú tolattyú áll összeköttetésben, melyek a hengeragy belső oldalára fekszenek és annak forgása közben a hajtó fluidumot a hengerektől váltakozva elzárják, a hengerek belsejét ellenben a kiömlési csővel kötik össze úgy, hogy a fáradt hajtó fluidum elvezettetik. Ezen elrendezésnek azonban az a hátránya, hogy tolattyúk állandóan a hajtó fluidum teljes nyomásával szoríttatnak a hengeragy belső oldalára, minek következtében a forgásnál igen nagy súrlódás lép föl és a mótor nagyobb sebességgel vagy nagy nyomású hajtó fluidummal nem működtethető, mivel a hengeragy belső részén ezen esetben fölötte nagy mértékben kopna. Azonkívül az ily motornál a hengeragyat vagy a tolattyúszekrényt a czentrális levezető cső felé kell tömítenünk, a mi a súrlódást még inkább növeli. Ezen hátrányok a jelen találmány tárgyát képező motornál teljesen ki vannak küszöbölve. Ezen mótor akként van elrendezve, hogy a súrlódás a lehető legkisebb, a mit részben az által érünk el, hogy az elosztó szerkezet ki van egyenlítve, vagyis nem szoríttatik a forgó hengeragyra és részben azáltal, hogy ezen motornál tömítésre szükség nincs. A mellékelt rajzokban a jelen találmány