18446. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gáztartalmú természetes ásványvizeknek kimérésére, elküldésére és beraktározására
Meg-jelent lí)00. évi junius hó 22-én. MAGY. SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 18446. szám. I V/i. OSZTÁLY. Eljárás gáztartalmú természetes ásványvizeknek kimerítésére, elküldésére és beraktározására. DR SCHULTZE GYULA DIETRICH TIVADAR ÜGYVÉD HAMBURGBAN. Bejelentésének napja 1899 november hó 25-ike. Elsőbbsége 1898 október 6-tól kezdődik. Azon eljárás, melyet eddigelé a gáztartartalmú természetes ásványvizeknek kimerítésénél, elküldésénél és beraktározásánál követtek, azon hátránnyal járt, hogy az ásványvizek a legszigorúbb elővigyázati rendszabályok betartása mellett is elveszítették a szállítás alatt természetes ízüket. Ezen hátránynak elkerülése végett már eddig is többféle eljárást kísérlettek meg, melyeknek egyike sem vezetett a kívánt eredményre. így pl. a 7707, sz. 1888. évben kelt angol szabadalomban az ásványvizek szállítására vonatkozó eljárás abban áll, hogy az illető ásványvíz a szállítótartányban állandó gáznyomás alatt tartatik. mely gáznyomás nagyobb annál, mint a mely szállítás közben az ásványvíz által tartalmazott gázoknak fölszabadulása után létrehozatnék. Ezen szabadalmi leirás azonban sem azon módot nem nevezi meg, mely szerint az ásványvíz a szállítótartányba vezettetik, sem a nagy nyomás létrehozására szolgáló gáznak előállítási módját. Továbbá Oelhofer egy eljárása is ismeretessé vált, (1. Hanko : «Die Behandlung der Mineralw;isser», Budapest, 19—22. lap) mely szerint az ásványvíz világosság és a levegő kizárása mellett és a természetes kutgáz közvetítésével emeltetik a magasabban elhelyezett tartányba vagy caissonba. Az említett tartány azonban nem szállítási czélokra szolgál, hanem arra, hogy belőle az ásványvíz egyes palaczkokba lefejtessék. A gáznak ily módon való termelése azonban oly ásványvizeknél, melyek kevés elillanó gázt tartalmaznak, nehézséggel járhat, mivel Oelhofer az említett műben előadott eljárás szerint csakis ezen elillanó gázokat szivattyúzza egy zárt kúpos térben az ásványvíz tükre fölé, míg maga az ásványvíz egy szifonon keresztül folyik le. Ha azonban az elillanó gázok tömege elégtelen az egész napon át működő szivattyúnak táplálására, úgy esetleg az említett kúpos térben légritkítás történik, minek következtében a szétküldésre szánt ásványvíz gáztartalma még csökkentetik. Az említett eljárások azért nem szolgáltathatnak kielégítő eredményt, mivel ezeknél azon gáz, mely az ásványvíz telítésére van rendeltetve, nagyobb nyomás alatt alkalmaztatik Azonban az ásványvizek a nyomásnak túlságos emelése mellett azonnal elveszítik természetes állapotukat, mivel a nagyobb nyomás mellett természetesen na-
