18427. lajstromszámú szabadalom • Újítások acetylénfejlesztő készülékeken
— 3 — egy több rekeszre osztott (R) szekrényből áll, melynek rekeszei egymás mellett sorozatosan vannak elrendezve. A szekrény maga egy(b) ajtóval van elzárva, melynek útján az, még üzemközben is hozzáférhető. A rekeszek fenekeit (S) csapóajtók képezik, mfelyek a rekeszek oldalfalai körül sami>* vagy más szerkezet segélyével elforgatta tók. A rekeszek oly nagyságúak, hogy egy rekeszbe helyezett adag karbidból a gazométer ártalmának megfelelő gázmennyiséget lehet fejleszteni. Az (S) csapóajtók elzárására az (R) szekrény falaiban (U) hornyokat képezünk ki oly módon, ha ezen horonyba egy (V) hengeres rudat tolunk, úgy hogy ezen rúd a rekeszek (S) csapóajtószerű fenekeit alátámasztja. A rúd eltolásával az (S) ajtót nem támasztja többé, minek következtében (S) csapóajtó saját súlyánál fogva kinyílik é? tartalmát az alatta elhelyezett (I) tölcsérbe ejti. Minden egyes rekesz feneke alatt alkalmazunk ilyen (U) hornyot és(V) rudat. Ezen rudaknak eltolását, azaz a csapóajtó kinyitását az etetőszerkezstben ágyazott (L) csavarorsó segélyével eszközöljük. Az (L) csavarorsón ugyanis (Y) csavaranya van elrendezve, mely a jelen foganatosítáBi alaknál (X) kétkarú toldattal van ellátva, mely két .karjával a rekesz3k csapóajtai alái nyúlik (4. és 5. ábra). Ha most (L) csavjart elforgatjuk, ,(Y) csavaranya előre fog mozogni és (X) toldatájval az első (L) rekesz (S) ajtaját alátámasztó első (V) rudat a horonyból kitolja, mire az első csapóajtó kinyilik, a csavar továbbforgatásánál ugyanez ismétlődik a második, harmadik,... utolsó rekesszel, úgy hogy ezen rekeszek tartalmukat a csavar forgatásának megfelelően, egymás után az (I) tölcsérbe hullatják. Ezen (Z) csavar forgatását a gázszükségletnek megfelelően kézzel vagy mechanikai úton eszközölhetjük. A mechanikái mozgást legczélszerűbb a gazométerharanggal hozni összeköttetésbe. A szerint ugyanis, a mint a gazométerharang emelkedik, illetve sülyei, a rekeszek csapóajta: t nyitó szerkezet működésbe hozatik vagy működésen kívül helyeztet'k. A 6. ábrában vázlatosan tüntetünk föl egy ily átvivőszerkezetet, hol azonban a gnzcméterharangot nem ábrázoltuk. A gazométerharang mozgását egy sodronyhuzal és esigakjerék közvetítésével az (1) fogazott rúdra, visszük át, úgy hogy a gazométerharang fölemelkedésénél illetőleg lesülyedésénél (1) rúd is megfelelően változtatja helyzetét. (L) fogazott rúd ellensúlylyal van terhelve és a mozgást (m) fogaskeréknak adja át. Az (m) kerékkel szilárd kapcsolatban lévő (n) fogaskerék pedig (p) kerékkel közvetíti a mozgást, mely ismét (Z) csavartengelyre van ékelve; (Z) csavar pedig a már fönn említett mód szerint hat a csapóajtó nyitására. A készülék üzembe helyezése és működése a következő: Az (A) víztartót a csapok elzárása után (e) tölcséren át, mely utóbbi vízzárás czéljából szifonként is kiképezhető, vízzel teljesen megtöltjük, miközben a levegő az (M) gázgyiijtőn alkalmazott (f) légmentesítő csapokon át eltávozik és a készülék teljesen légmentesíttetik. A vízál'ást (g) vízsziinmutató jelzi; a víz megtöltésénél (D) tolattyúzár nyitva, (E T G) csapok zárva vannak. A vízzel való megtöltés után (f) légmensítő csapokat bezárjuk, az (0) gázssapokat ellenben kinyitjuk (3. ábra), miközben a vízből (h) csapon át annyit eresztünk le, hogy a gázdómokban és alattuk megfelelő gáztér maradjon. Az (e) tölcsérekben a vízzárás a gazométernek megfelelő magasságban fog állani, sőt itt az etetésnél beálló csekély gázveszteség csökkentésére külön olajréteget is lehet használni. A fejlesztő ilyen módon előkészítve, (B) etető készülék (R) szekrényeit karbiddal töltjük meg, miután megelőzőleg minden egyes rekesz (S) csapóajtaját az (U) horonyban helyére húzott (V) pálczával elzártuk GiS cl (Z) csavar forgatásával az (Y) csavaranyát a tengely végére hoztuk. A (b) födeleket most már bezárhatjuk és az üzemet megindíthatjuk.
