18426. lajstromszámú szabadalom • Hengeres sokszögű vagy harántmetszetű fa, fém vagy más anyagú tárgyak előállítására szolgáló esztergapad

jon hengeres vagy sokszögű végterméket, kell előállítanunk vagy sem. A szükséges sebességet a (29) késtengelyre ékelt (29a) szíjdob és a rajzban föl nem tüntetett szíj segélyével közvetlenül a késtengelyre viszszük át. Ha helytálló szerszámmal esztergályozunk, akkor a vágószerszám által levágott anyagot folytonos forgács alakjában nyerjük, ha csak a szerszám éles és a forgatás folytonosan történik. Ha ellenben a vágószerszám valamely forgó korongon vagy egy késfejen van ágyazva ugy, hogy az egy fordulata közben csak egyszer találja a fát, akkor a levágott anyagot igen apró forgácsok alakjában nyerjük. Ilyen esetben már nem állhat be folytonos lehámozás és a szerszám élessége egymagában sima munkadarab előállításához már nem elegendő. A munkadarab sima fölületét annál inkább közelítjük meg, minél inkább növeljük a szerszám forgási sebességét és a gyakorlatban azt találtuk, hogy perczenkénti 5400 fordulat a legtöbb munkadarab számára jó eredményeket szolgáltat. A forgó kés normális behatasa épen úgy mint a helytálló késé, hacsak a forgó fát azzal érintkezésbe hoztuk, hengeres munkadarabot szolgáltat és az ettől való eltérést a forgó fának ide-oda járó mozgása által érjük el. Bármilyen számú oldalakkal is állítsuk elő a munkadarabokat, az oldalak egyik felét mindig az ágylemez odamozgása közben, míg másik felét az ágylemez visszamozgása közben állítjuk elő. A forgó kés behatása által normális körülmények között homorú fölületet nyerünk, a mely azonban a befogó hüvely szupportjának ide-oda járó mozgása következtében annyiban módosul, hogy ha ez utóbbi mozgási részleteire nem ügyelünk, akkor minden oldal felerészben homorú és a másik félben domború lesz, a mint az a 4. ábrából látható. Ezen tény abból magyarázható, hogy a fa a kés forgási központja felé odajáratnál közeledik, ellenben visszajáratnál attól távolodik. E mellett a kés természetesen ezen munka közben mindig a fa egy részével érintkezik. Természetesen a kés ezen behatásának eredményét a legkülönbözőbb szerkezeteksegélyével kijavíthatjuk vagy módosíthatjuk, így lehetne a (10) görbületi koronghoz hasonló korongot vagy egyéb szerkezeteket fölhasználni, melyek a befogó hüvely szupportjának kölcsönzött csúszó mozgást és az ezen szupport ide-oda mozgatására szükséges időt akként befolyásolják, hogy a fának természetes egyszerű mozgása folytán ellenőriztetik és megállíttatik, hogy a kitűzött czélt elérjük. Ha példának okáért homorú oldalakkal bíró harántmetszetet (2. ábra) kell előállítanunk, akkor oly szerkezeteket alkalmazunk, melyek az ide-oda járó ágylemez egyenletes mozgásának megzavarása nélkül aviszszajáró fát a homorú föltilet másik felének előállítására szükséges egy másodpercznek tört része közben a késhez megállítva tartják. Ha domború oldalakból képezett harántmetszetet (3. ábra) kell előállítanunk, akkor az ágylemez csúszó mozgásának befolyásolására oly szerkezeteket alkalmazunk, melyek az előre mozgó fát a késtől egy másodpercz azon tört része alatt tartják távol, mely a domború vágás első felének előállításához szükséges. Ha sík oldalak által határolt ábrát (1. ábra) kell előállítanunk, akkor a fa mozgásait az egész vágás közben kell ellenőriznünk úgy, hogy a fának minden rákövetkező része esztergályozásánál a forgó késkorongnak egy és ugyanazon módon nyujtatik át, vagyis azon részeket, melyek máskülönben túlságosan előre kerülnének, vissza kell tartanunk, ellenben azon részeket, melyek máskülönben túlságosan visszamaradnának, előre kell tolnunk. Az ezen hatás előidézésére használt (10) görbületi korongot azonban nem szabad azon görbületi korongokkal összetévesztenünk, melyeket eddig az esztergályozásnál használtak, mivel a görbületi korongnak a jelen találmány szerint használt alakja az előállítandó harántmetszeti alakhoz semmiben sem hasonlít.