18410. lajstromszámú szabadalom • Készülék több különböző mágneses gerjeszthetőséggel bíró ércznek a keverékből való egyidejű elkülönítésére
2 lehetővé a különböző permeabilitással bíró érczeknek egyetlen munkafolyamattal való kiválasztása és épen ezen körülményben bír a találmánybeli eljárás legszembeötlőbb előnyökkel az eddig ismeretes eljárásokkal szemben. A találmánybeli készülék lényege abban áll, hogy két (a a) henger-mágnest forgathatóan rendezünk el egymás fölött, hol keresztmetszetben véve, egymás fölött fekvő, ellenkező polaritással bíró körpolusok keletkeznek. Ezen sarkaknak (polusoknak) forgása következtében a munkaerő-vonalaknak köztük fekvő mezeje sajátos alakot nyer, a mennyiben az erővonalak a forgási irány értelmében kidomborodnak, mint az a 4. ábrából látható. Ezen említett mező alsó részét, ha valóban pontos elkülönítést akarunk elérni, attraktív behatásoktól meg kell óvnunk, a mi azáltal történik, hogy azt valamely nem mágneses anyagból való (b) köpennyel vesszük körül, mely legalább is felényi vastagsággal bír, mint a sarkak közt lévő legrövidebb légtér vastagsága (5. ábra). Ezen köpeny megakadályozza azt, hogy a ráhulló érczrészeeskéket az alsó sarok magához vonzza, azonban az erővonalaknak a munkamezőre való átmenetét nem akadályozza s így lehetővé teszi a föntebbi értelemben a kiválasztási folyamatot. Ha a fémrészecske az alsó, köiiilburkolt sarokra jut, azt a fölső sarok vonja magához (8. ábra). Ezen pólusnak forgása folytán az érczrészecske mindig gyöngébb erejű mezőre jut s következőleg körpályájának azon pontjánál, hol súlya a mágneses vonzást meghaladja, leesik. Egy és ugyanazon fajú éreznek valamennyi részecskéje ugyanazon magasságig emeltetik. A kevésbé mágneses érczrészecskék hamarabb engednek a nehézkedési erő hatásának, míg a mágneses hatás iránt érzékenyebb érczrészecskék később esnek le, azonban a munkamezőnek egyenletes erőssége mellett a különböző érczrészecskék külön - külön, de egy és ugyanazon, a permeabilitásuknak megfelelő pontnál fognak lehullani. A munka-mező sajátossága folytán tehát lehetséges az érczkeverékből a különbözően mágnesezhető érczeket kiválasztani, illetve elkülöníteni. A kiválasztásnak pontos kivitele czéljábal csak is a fölső henger számára határozandó meg azon helyes forgási sebesség, mely úgy a mező alakjának mint a lehulló anyag pályájának megfelel. Annak megakadályozása végett, hogy a mágneses erő által elkülönített érczrészecskék lehullás közben részben ismét ne keveredjenek, a találmánybeli eljárás sikeres keresztülviteléhez igen fontos föladat egy alkalmas fölfogó készülék szerkesztése. (a a) elektromágnesek (I) vagy (T) forma hosszmetszettel bíró henger alakú testek, melyek a következő berendezéssel bírhatnak : (d) ágyazat-csapok czélszerűen nem mágneses anyagból, (sárgarézből, papirmasszából, kemény gummiból vágy hasonlóból) állanak és (e) homloktárcsákon ülnek, melyek a vastesthez hozzá vannak csavarolva. A nevezett homloktárcsák külső oldalukon (f) gyűrűs párkánnyal bírnak, melyet (g) gyűrű fog körül. Az utóbbiak határozzák meg a két henger sark-fölületének egymástól való távolságát s bordázással vagy fogazással lehetnek ellátva, azon czélból, hogy egymást kölcsönösen forgásba hozzák. A két henger forgatása az ábrákon külön föl nem tűnte- • tett áttétel közvetítésével történik. Az elektromos áramnak (h) tekercselésbe illetve az áramgerjesztőhöz való visszavezetése (i) súrlógyűrűk által történik, melyek szigetelten vannak (d) csapokra szerelve. Ezen elektromágnes pár, a kát sarokpárnál kiválasztott éreznemek fölvételére és továbbítására szolgáló következő készülékkel kapcsolható össze : Ezen készülék áll több (c) csatornából, melyek közül az alsó a legkevésbbé mágneses, míg a legfölső a legerősebben mágneses termék fölfogására szolgál. A csatornák oly módon vannak megerősítve, hogy azok (m n) fogasáttétel közvetítésével a mágneses mezőbe együttesen előre tolhatók, vagy esetleg valamennyi csatorna külön-külön tolható előre annyira, egy az ábrákon külön föl nem tüntetett tetszőleges toló-szerkezettel, a mennyire azt
