18353. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet a mótorikus erőnek különböző sebességgel való áttételére

3 — mely ezen alkatrésszel együtt a kiegyensúlyozást létesíti és megfordítva. Azon erőmennyiség, mely ezen alkatrészeknek egymáshoz viszonyított gyorsítására vagy lassítására szükséges, mindig azon aránytól függ, melyben ezen erő alkalmaztatik. Ha külső erő alkalmaztatik ezen részek valamelyikére azon czélból, hogy ezáltal az erőt fölvevő tengely forgási sebessége növeltessék, ezen sebességnövelés létrehozásához okvetlen szükséges az, hogy a ható erő arányos legyen a czélzott sebességnöveléshez s egyszersmind a föllépő ellenálláshoz. Ha ellenben a differencziális elemek egyik tagjára kiilső erő hat, mely a készüléknek az erő fölvevésére szolgáló tengelyének meglazítására van hivatva, úgy ennek hatása a forgó részek kiegyensúlyozásának módosításában nyilvánul és ily módon a reakcziók az egyes elemek között kiegyenlítődnek, úgy, hogy a föntebb említett maximális sebesség csökkentésére elegendő oly külső erőt is alkalmazni, mely tisztán csak a készülék passziv ellenállásának legyőzésére elegendő. A föntebbiek alapján előállított szerkezet alkalmas bármely motorikus erő áttételére, még pedig mindig tetszés szerinti sebességgel, mely lényegében véve két vagy több oly differencziális elemből áll, melyek egymás között különböző átmérővel bíró áttételi részek által vannak összekapcsolva s melyek oly szabályozó szerkezettel állnak öszszeköttetésben, melynek segélyével a differencziális elemek egyes részeinek sebessége bármely pillanatban tetszés szerint módosítható. Ezen szabályozó szerkezet igen sokféle lehet, mert mindig alkalmazkodik a szükség által megszabott föltételekhez s különben is nem egyéb, mint egy segédeszköz, mely meghatározza azon sebességet, mellyel a munkának az erőt fölvevő tengelyre át kell vitetnie. Mivel ezen segédeszköznek lehetőleg oly kiképzéssel kell bírnia, hogy annak működtetésére a lehető legkisebb erő szükségeltessék, mindig az alkalmazás körülményeihez képest választandó meg a mechanikából ismeretes s e czélra alkalmas eszközök közül. A többek között különösen előnnyel alkalmazható a szerkezet járásának szabályozására a fékezés és pedig annál inkább, mivel e mellett igen könnyű az 1:3 viszonyt a sugarakra nézve betartani. Midőn a fék teljesen meg van lazítva, az erőt fölvevő tengely nyugalomban marad azon föltétel mellett, ha a talált ellenállás elegendő a differencziális elemek.(differentiels elementaires) alkatrészeinek forgatására. Valahányszor előre látható azon ellenállás, melyet az erő fölvételére szolgáló tengelynek le kell győznie, könnyen eltalálható azon szerkezet, melynek segélyével oly approximativ erő gyakorolható a fékre, mely tisztán csak a differencziális elemek passziv ellenállásának felel meg. A 3. és 4. ábrák a találmány szerint szerkesztett áttételi rendszert mutatnak be, hol a 3. ábra annak oldalnézete, míg a 4. ábra fölülnézete. Két (G H) tengely a (K) állványzatra szerelt (J J) csapágyakba van beágyazva. Az átviendő erő a (G) tengelyre szerelt (L) tárcsára hat. Úgy a (G), mint a (H) tengely egy-egy az 1. ábrában bemutatotthoz hasonló differencziális elemmel van ellátva. (G) tengelyen a differencziális műhöz kapcsolva (M N), míg (H) tengelyen (0 P) fogaskerekek foglalnak helyet. Ezen fogaskerekek átmérői úgy vannak megválasztva, hogy az (M) fogaskeréknek szögsebessége, mely (P) fogaskerékre s erről (N) fogaskerékre vitetik át, ezen utóbbinak oly szögelmozdulást kölcsönöz, mely körülbelül háromszorosánál több az (M) fogaskerék szögmozgásának. Ezen elrendezésnek az a következménye, hogy ha (G) tengelyre forgató erő hat, a föntebbiekben ismertetett egyensúlyozás nem lesz tökéletes, hanem ha (H) tengely forgásával, vagy az ezen tengelyre szerelt tárcsa forgásával szemben valamely ellenállás lép föl, (N) fogaskerék sebesedő tendencziával bír és (M) fogaskerék azon törekvéssel bír, hogy (G) tengely forgási irányával ellenkező irányban forogjon. Ezen em-