18319. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés maró alkaliák és halogéngázok előállítására

— 2 — Az (E) tartály alatt az (El) mélyedés van elrendezve, melybe az (A) kemencze másik végévei összekötött (D) csatorna torkol. A rajzból láthatjuk, hogy a mélyedés a (D) csatornánál mélyebben fekszik. Az (E) tartály fölső részéből oldalt a ezélszerűen majdnem vízmentes, kiilső vége felé kis hajlással bíró (I) cső nyúl ki. Az (1) cső czélszerűan az (E) tartály függélyes falában elrendezett (0) nyíláshoz csatlakozik, mely a tartályfal rézsútos furata által képeztetik, melynek belső vége mélyebben fekszik, mint a külső. Az (E) edényben összegyűlő maró-alkáliák az (I) csövön körösztül vezetendők el, míg a hydrogén elillanását az (0) rézsútos furat megakadályozza. A hydrogén az (E) tartály fölső részébe száll és a (V) cső által elvezettetik. Az (I) cső külső végére a levehető (12) kupak van fölillesztve, mely a cső nyitását és akadályoknak vagy betömődéseknek eltávolítását teszi lehetővé. Az (I) csőből az (II) csőág nyúl az (U) dobba. A mindkét végén nyitott (Q) csődarab az (E) tartályban és az (El) mélyedésben függélyesen van elrendezve, még pedig oly magasságban, hogy az sem az (El) mélyedés fenekével, sem az (E) tartály födelével ne érintkezzék. A bemutatott foganatosítási példában a (Q) csődarab oly kerületi bordával van ellátva, mely az (E) tartály fenekére fölfekszik. Az (R) keringtető szerkezet ezélszerűen csavarból áll, mely a (Q) csődarab alsó részében van elrendezve. Ezen csavar az (rl) homlokágyazással bíró (Rl) tengelyre van erősítve, mely ezen ágyazás segélyével az (r2) cső fölső végén forog. Az (r2) cső az (E) tartály (e) födelében van csavarolva. A keringtető szerkezetet hordó (Rl) tengelyt tetszőleges módon hozhatjuk forgásba, a mikor is mindig arra kell ügyelni, hogy az (Rl) tengely forgó mozgatásának iránya olyan legyen, hogy a keringtető-szerkezetet a (Q) csődarabban fölfelé irányuló keringést hozzon létre. A (G1 G2) gőzcsövek, melyek a (g) szabályozó csapokkal vannak ellátva, az (E) tartály (e) födelén keresztül lefelé nyúlnak és aztán oldalt betorkolnak a (Q) csődarabba, még pedig annak hosszának körülbelül a közepén. A (Gl) gőzcső, a rajzban látható módra, majdnem vízszintesen torkol a (Q) csődarabba úgy, hogy a belőle kiáramló gőz semmi vagy csak jelentéktelen befolyással lehet a (Q) csődarabban beálló keringés létesítésére. Ellenben a (G2) gőzcső fölfelé hajló irányban torkol a (Q) csődarabba, úgy hogy az abból kiáramló gőz hozzájárul a (Q) csődarabban fölfelé létesülő keringés fokozásához. Az üzem megindítására az (a2) kemenczefödél egyik (a3) anodanyílásán át olvasztott ólmot vezethetünk be, még pedig oly menynyiségben, hogy az elegendő a (D) csatorna megtöltésére és az (al) tűzhely elborítására, mely olvasztott ólom a kathodát alkotja. Ezen czélból természetesen az egyik (B) anodát időlegesen el kell távolítanunk. Mindjárt ezután az alkalmazandó sót pl. chlórnátriumot olvasztott állapotban beadagolhatjuk. Erre az időlegesen eltávolított anodát visszahelyezzük és a teljes villamos-áramot a kemenczén körösztül áramoltatjuk. A villamos áram a sót fölbontja; a megfelelő könnyű fém a kathodául szolgáló folyékony nehéz fémmel ötvözetet alkot, mely a (D) cső által elvezettetik és az (R) keringtető-szerkezet segélyével a (Q) csövön körösztül hajtatik. A képződő gáz (chlór) a (P) és (p) gázvezetékeken át távozik el. A (Cl) és (G2) csövekből kiáramló gőz behatása az ötvöződő alkálikus fém egy részét maró alkáliákká változtatja át, minek következtében a (Q) csődarabból maró nátron, könnyű fémben szegény ötvözet és hydrogén folyik az (E) tartályba, melyben ezek elkülöníttetnek. A- könnyű fémben szegény ötvözet vagy ólom az (F) csatornán át visszakerül a főkemenczébe, a hol is az ismét kathodául szolgál és nátriumot vesz föl. Az (E) tartály fölső részéből a (V) csövön át hydrogén áramlik a (K) csőbe, mely azt a (kl) kamrába vezeti, melybe fúvóka alak-