18311. lajstromszámú szabadalom • Újítás táviratok gyors közvetítésére szolgáló eljárásokon és ehhez való berendezés
és csökkenése folytán a vonalak és pontoképen végeiken elmosódottak lesznek, sőt a kémiai sugarak nagy mérvű abszorpcziója folytán a fénybehatás ínég a legérzékenyebb lemezekre is alig lehet elegendő. Ehhez járul még az a körülmény is, hogy a Crehore és Squier-féle telegráfozási eljárásnál a használt váltakozó áram frekvencziájának igen tetemesnek kell lennie, hogy a jeladás elég gyorsan történjék, a mennyiben egy a Morse jelek vonalának megfelelő jel előállítására a hozzátartozó szünetet is számítva, két teljes periódusra van szükség. Végül megemlítjük, hogy a Crehore és Squier-féle telegráfozási eljárással leadott jelek nem elég tömöttek és így a regisztrálás igen nagy papirpazarlással jár, a fotográfiák előhívása és íixirozása pedig igen nagy méretű és nagy munkaképességű, drága készüléket és eszközöket igényel. A jelek fotográfiai reprodukcziójának egy másik módját alkalmazta Ader a szubmarin kábeltelegráfiánál, a mennyiben a betűíró szifón-rekorder helyett egy erős mágnestérben mozgó, közepén kis diafragmával ellátott és az elektromos áram által átáramolt vezetősodrony mozgásait olykép regisztrálta, hogy a diafragma elé egy lámpát helyezett és a diafragmán lévő kis 113'ílás által a papírszalagra eső fényfoltot és annak elmozdulásait egy tovahaladó fényérzékeny papírszalagon fogta föl. Ezen eljárás azonban nagyobb elterjedést nem talált, mert a fotografálás oly kis munkaképességű készüléknél, mint a kábeltelegráf, semmi különös előnyöket nem nyújt. Jelen találmány lehetővé teszi, hogy a táviratok közlése az eddigieknél jóval nagyobb sebességgel történjék, a nélkül, hogy erre a czélra nagy méretű vagy drága készülékek válnának szükségessé. A készülékek specziális szerkezete e mellett csak másodrendű szerepet játszik és a találmány tulajdonképeni lényege abban fekszik, hogy miként használtatnak ezek a telegrafálás ezéljaira. Az eljárás első része abban áll, hogy a jelek fotográfiai reprodukcziójára oly fényforrást, illetve fénysugarat használunk, mely erősségében nem váltakozik, hanem a jeladó áramok hatása folytán irányát változtatja és ezen állandó erősségű, de irányát változtató fénysugarat egy tovahaladó fényérzékeny lapon fogjuk föl, mely fényérzékeny lap a szokásos előhívás és rögzítés után a jeleket a szifon-rekorderéhez hasonló Írásban adja vissza. Találmányunk ezen része tehát úgy a Crehore és Squier, mint az Ader-féle elrendezésnél használt fotográfiai regisztrálástól eltér, mert Crehore és Squier-nél a fény intenzitás változást szenved, Ader-nél pedig a fénysugár sem irányát, sem helyzetét nem változtatja, hanem a kis diafragma elmozdulásánál a sugárnyalábnak más része esik a papírra, mint a diafragma nyugalmi helyzeténél. Könnyebb megérthetőség kedvéért a mellékelt rajz 1. és 2. ábrájában egy olj' kombinácziót mutatunk be fölülnézetben és oldalnézetben, mellyel a táviratok gyors közvetítésére szolgáló eljárás végrehajtható. (A) egy tükörrel fölszerelt telefon, mely a 10235/98. számú bejelentésben leírt szerkezettel bír; (F) egy fényforrás, melyből a (C) diafragmán keresztül egy sugárnyalábot vezetünk az (A) telefon konkáv (a) tükrére és ezen tükör segélyével a (D) tovahaladó fényérzékeny szalagon egy éles képet állítunk elő. A föladó állomásból jövő áramok az (A) telefon tekercsébe jutnak. Megjegyezzük, hogy a czél elérésére nem kell épen a leírt tükrös telefont használni, hanem ép oly jól használható bármely igen gyors lengésű tükrös galvánométer, úgynevezett «oszczillométer» is, még akkor is, ha csillapítva nincs, sőt a szerkezet gyors működése, a jelek tisztasága és az érzékenység szempontjából még előnyösebb. ha a lengő rész lehetőleg kevéssé van csillapítva. Ily oszczillométerek (oszczillográfok) már általánosan ismeretesek és azért azokat részletesen nem írjuk le. Blondel az «Elektriczian» 30. kötet 571. lapján ismerteti ezen készülékek főbb típusait. Ha a föladó állomásból egy áramimpulzus jön a telefon tekercsébe, akkor a telefon