18277. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nem megolvasztható anyagból álló tárgyaknak mázzal való bevonására

Megjelent 1900. évi június hó 7-én. MAGY SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 18277. szám. XVII/c. OSZTÁLY. Eljárás nem megolvasztható anyagból álló tárgyaknak mázzal való bevonására. W A TERMÁN KÁROLY HENRIK IGAZGATÓ POMPTON-PLAINEBEN (É. A. E. Á.). A szabadalom bejelentésének napja 1900 január hó 8-ika Jelen találmány tárgyát oly anyagok fö-1 ületének mázzal való bevonására szolgáló eljárás képezi, mely anyagok általánosságban szólva, a hőt és elektromosságot nem vezetik, mint például az aluminium-silikátottartalmazó anyagok, megkülönböztetésül az oly anyagoktól, melyek fémet vagy más, viszonylag nagy vezetőképességgel bíró alkatrészeket tartalmaznak. A találmánybeli eljárás különösen téglák, tetőcserepek és más hasonló anyagárúknak mázzal való bevonásánál találhat czélszerüen alkalmazást. A találmány lényege abban áll, hogy a mázanyagot az illető tárgyak fölületén lehetőleg gyorsan és oly módon olvasztjuk meg, hogy maga az illető árú viszonylag hideg marad s ezáltal elkerüljük azt, hogy a mázanyag és az illető árú anyagának különböző kiterjedési együtthatója folytán, a lehűtés alkalmával vagy a mázrétege, vagy maga az illető árú is megrepedezzék. További előnyét képezi a találmánybeli eljárásnak az, hogy a mázzal bevont árúkat nem kell utántüzelés mellett hosszadalmas hűtésnek alávetni, miközben a hőmérséklet, egyenlőtlensége folytán az anyag-tárgyak megvetődése vagy a máznak elrepedezése szintén igen könnyen bekövetkezhetik s másrészről az árúk fölülete által melegíttetik föl azon mázanyag megölaz égési termékek káros befogásától is megóvatik. A találmánybeli eljárás szerint a mázanyagnak az agyagárúk fölületén való gyors megolvasztását azáltal érjük el, hogy ezen fölületeket, miután áz alkalmazandó mázán vágót ismeretes módon rávittük, egy elektromos olvasztó kemeneze hatásának vetjük alá, mely elektromos áram hőfokra, mely az illető vasztásához szükséges. Eközben a melegség a mázanyaghoz az árúk fölületével párhuzamos síkban vezettetik, még pedig oly módon, hogy ezen hőnek előbb a mázanyagrétegen kell áthatolnia, mielőtt az illető anyagárúk, vagy általában a hő és elektromosságot rosszúl vezető anyagoknak tömegéhez juthatnak s ily módon lehetségessé válik a mázanyagnak megolvasztása és a bevonandó anyagok fölületéhez való tapadása úgy, hogy emellett az illető árúk viszonylag hidegen maradnak. Az elektromos áramnak mint lievítőközegnek való alkalmazása által azon előnytérjük el, hogy az olvasztó kemenczében egyenletes és magas fokú hőt tarthatunk fönt, miközben ezen melegség csakis a mázanyagrétegen keresztül juthat az árú anyagához,