18226. lajstromszámú szabadalom • Újítás kerékpárokon

- -mellső összeköttetése fölbonthatóan van készítve, a végből, hogy ezen rudat a kerékre való föl- vagy erről való leszállás alkalmával oldalt elmozdíthassuk. Továbbá az 5. ábrában látható, hogy az (i i) rudak a mindenkori viszonyoknak megfelelően, különféle hajlított alakban készíthetők. A leírt kerékpáron való kerékpározás következőképen történik: Tegyük föl, hogy a pedálok a 2. ábrán föltüntetett helyzetben vannak. Ha például a bal oldali (i) rudat a mellső villa megfelelő kormánykarjával való összeköttetésének fölbontása után oldalt kifelé mozgatjuk, akkor, miután a nyeregnek az eddigieknél sokkal mélyebben és a hátsó keréktengelyhez közelebb való elrendezése következtében a kereten belül nagyobb tér támadt, mint az ismeretes női kerékpároknál, ennélfogva a kerékpározó egyik lábával a földön állva maradhat, kényelmesen a nyeregbe ülhet és a megtelelő oldalrudat ismét beiktathatjuk. Ha már most a kerékpározó egyik lábával a jobb pedálnak ferdén neki feszül, mi mellett a leírt módon hátgerinczével támasztékot talál, akkor a (d d) rudak segítségével (c') pontban lengően fölfüggesztett (f) nyereg az (e') háttámlával a (g) rúgó hatása ellenében visszafelé mozog és a (h) rúgó hatásával ellenkezően lefelé húzatván, a kerékpár azonnal erős előrelökést kap. Erre azután a balláb is működésbe lép. A kerékpározó tehát szilárd háttámaszt talál s mivel a továbbhaladásnál a pedálokat ferde irányban hátulról előre működtetjük a kerékpár is az egyenes irányban való haladásra törekszik. A kerékpáros tehát könnyebben tartja az egyensúlyt. Ha a- kerékpározó a függélyes irányban akar a forgattyúkra erőt gyakorolni, akkor kezeivel az (i i) oldalrudakra támaszkodik és úgy előre, valamint fölfelé és lefelé is végez mozgást. Ezen mozgás elősegíttetik az által, hogy a nyerget a (g) rúgó előre tolja, a háttámlát pedig a (h) rúgó fölfelé húzza. A kerékpározó tehát bizonyos mértékben testének egész súlyával függélyesen áll a forgattyúkon és azokat csaknem alsó holtpontjukig a legnagyobb erővel képes mozgatni. A karok révén az (i i) oldalrudakra gyakorolt függélyes nyomás folytán a kerékpár egyszersmind egyenes útirányban tartatik s fölváltva balra és jobbra lefelé kifejtett taposó erők a kerékpár oldalra való kitéréseit nem idézhetik elő. Ha végre a legnagyobb erőt akarjuk kifejteni, úgy a két taposó módot kombinálva alkalmazhatjuk. A kerékpározó ekkor egész testével úgy fölfelé és előre, valamint le- és hátrafelé is mozog, miáltal a forgattyúk, a mint a 2. ábrán látható, már fölső holt pontjuk előtt közel alsó holtpontjukig működésbe hozatnak. A háttámla és a nyereg mozgathatósága következtében tehát a kerékpározó testének minden helyzetében úgy háta számára hátsó támasztékot, valamint alsó támasztékot is talál. A végből, hogy a szánnak a háttámlával való útját, valamint a nyeregnek útját is tetszés szerint szabályozhassuk, a (d d) rudakon (d3 d3) állítógyűrűk, a (b 1)) csöveken pedig (b4 bí) állítógyűrűk vannak alkalmazva, mi mellett az alsó (d3 d3) állítógyűrűk előnyösen olyan helyzettel bírnak, hogy a nyereg elég mélyen fekszik, hogy a kerékpározó ülés közben a pedálokra ferde irányú feszítést gyakorolhasson. A föl- és leszállásnál kényelmesebb, ha a szán legmélyebb helyzetében szilárdul áll és ez például a 2. ábra szerint (n) biztosító rúddal érhető el, a mely az (f) nyeregtámaszték hasadékában van vezetve és kézzel hátrafelé a (b2) álló csőnek egy keresztdarabja alá tolható. Fölszállás után ezen rögzítés ismét kézzel kiiktatható, (fá)-vel az (f) nyereg részére szolgáló külön vezető rudak vannak jelölve. A hátrafelé meghosszabbított (b b) csövekre podgyászdarabok kényelmes elhelyezésére (v) lap is erősíthető és hasonló czélból a hátsó (c) függélyes csöveken is lehet kampókat vagy más efféléket alkalmazni. Ilyenkor azonban ajánlatos a kerékpárnak nyugalmi helyzetében való biztos állékonyságáról gondoskodni. A 6. és 7. ábrák szerint ezt akképen érjük el, hogy az egyik vagy mindkét támasztórudat két részből készítjük és a hátsó (m) keresztcsővel nem-