18225. lajstromszámú szabadalom • Kengyeloldó biztonsági zár

Megjelent 1900. évi június hó 1-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 18225. szám. XX/d. OSZTÁLY. Kengyeloldó biztonsági zár. FBIEDMANN DÁNIEL LAKATOSSEGÉD BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 szeptember hó 18-ika. Ezen találmánynak czélja, hogy a ló megbokrosodása esetén netalán leeső lovast a tovahurczoltatástól — a kengyelszíjaknak a nyeregből való kioldása által — megóvja. Ezen könnyen kezelhető készülék a mellékelt rajzon ábrázoltatik: Az 1. ábra a biztonsági zárt nyitott, a 2. ábra a biztonsági zárt zárt, a 3. ábra a biztonsági zárt a nyeregre való alkalmazásában tünteti fel. A vasból, vagy más e ezélra alkalmas fémből készíthető biztonsági zár a nyeregre mellső végénél mindkét oldalra van erősítve. Szerkezete pedig egymás fölött lévő, fölső végükön csuklósan összekötött erős lemezek közé van szerelve. A fölső lemeznek alján a belső oldalon a keresztbe állított kengyelszíj-szélességü (A) fog van alkalmazva, melyről az alsó és fölső lemez között a (B) karikánál fogva a (C) kengyelszíj lóg alá. A fölső lemezen még az alsó lemezre forgathatóan erősített (p p) peczkekkel és az (E) emeltyűvel ellátott (T) zárótengely alakjának megfelelő (0) kivágás van, melyen (T) zárótengely (p p) peczkeivel áthatolva és megfelelően elfordítva, a fölső lemezt az alsóhoz zárja. Az (F) rugó az (E) emeltyűt a (D) válaszfalhoz nyomja és a (T) zárótengelynek véletlen elfordulását gátolja meg. Az (E) emeltyű végén lévő (1) lyukba (z) zsinór van befűzve és megkötve, innét a nyereg mellső végén és tetején megerősített (G) gyűrűn átvezetve, a vége egy nyitott sodronykarikával (találkozó végei nincsenek összeforrasztva) összekötött (k) rúgós kapoccsal (karabiner) a lovas által viselni szokott övre avagy ruhájára erősítendő kis gyűrűbe kapcsolandó be. Ha a lovas a lóról leesik, testének súlya a hozzákapcsolt (z) zsinórnál fogva az (E) emeltyűt mindaddig húzza fölfelé, míg a (p p) peczkek a saját alakjuknak megfelelő kivágások irányába fordultak és ekként a fölső lemezt az alsóhoz többé nem zárják. Ugyanekkor (H) rugó a fölső lemezt a vele egyben lévő (A) foggal földobja, mely ekként a (B) karikából kiugorván, ez utóbbit a rá akasztott szíjjal és kengyellel egyetemben a földre hullatja. Ugyancsak a leesés idején szintén a lovaglónak testsúlya által a végén össze nem forrasztott sodronykarika kiegyenesülvén, a beléakasztva lévő (k) rúgós kapcsot a lovaglóval együtt a tőidre ejti. Hogy a (p p) peczkek kelleténél tovább ne fordulhassanak, a fölső lemezre erősített