18214. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szifónkupak előállítására

Megjelent 1900. évi junins lió 1-én. MAGY. SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMI LEIR AS 18214. szám. XVIII/d. OSZTÁLY Eljárás szifonkupak előállítására. SGHWARZKOPF JÓZSEF SZIFONGYÁROS ÚJPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 augusztus hó 29-ike. Jelen találmány tárgyát szifonfejek előállítására szolgáló eljárás képezi. Jelenleg ily szifonfejek ólommentes ötvözetekből vagy fémekből készülnek és két fönnálló szabadalom által védetnek, melyek Werner Adolf budapesti lakosnak 1891-ben XXV. 1908. és 1893-ban pedig XXVII. 400. lajstromszám alatt engedélyeztettek. Az ezen szabadalmakkal védett szifonkupakok úgy állíttatnak elő, hogy a szikvízfolyadékkal közvetlenül érintkezésbe jövő belső részek egy magas vagy alacsony olvadási fokkal bíró ólommentes ötvözetből vagy fémből állíttatnak elő, mely részek azután egy közönséges alkalmas és könnyen olvadó ötvözettel vagy fémmel körülöntetnek. A jelen találmány tárgyát képező eljárás szerint előállított szifonkupaknál a már kész külső kupakba lesznek a folyadékkal érintkező belső betétek sajtolva, illetve öntve, mint az alább le van írva. Mellékelt rajzon: az 1. ábra egy kigyóalakú megerősítéssel ellátott szifonkupakot nézetben ábrázol, a 2. ábra pedig egy szifonkupak függélyes metszetét tünteti föl. (a) a szifonkupak, (b) a kifolyó cső, (c) és (d) a folyadékkal érintkező betétek, melyekben az egymással közlekedő (e) és (f) fúrások vannak. A szifonkupak készítésére a következő eljárás szolgál: A kész (a) külső kupaknak először is a (b) kifolyó csövébe az ólommentes anyagból készült és (e) fúrással bíró (c) csövecske besajtoltatik, azután pedig az (a) kupaktestbe a szintén ólommentes anyagból készülő és (f) fúrással ellátott (d) betét beöntetik. Miután a (c) csövecskének belső (cl) végét a beöntött (d) rész körülfogja, ezen beöntés által azt érjük el, hogy az (e) csövecske a (d) betéttel összeolvad s így a két rész között a víz nem érintkezhetik a külső kupak anyagával. Ezen találmány újdonságát az előbbivel szemben tehát az képezi, hogy a folyadékkal érintkező részek, u. m. a (c) csövecske és (d) betét már a kész (a) kupakba lesznek sajtolva, illetve öntve. A kupak kifolyó csöve az ezen eljárás szerint előállított kupakoknál két vékony falú hüvelyből készülvén, azok a töltésnél rájok gyakorolt nyomásnak csak úgy képesek ellentállani, ha vagy erősebb falvastagsággal csináljuk a külső (b) hüvelyt vagy pedig azt megfelelő többé-kevésbé díszes bordázással megerősítjük (1. ábra) és a cső szélének rongálódását meggátolandó, a bordázások (B) nyúlványaival körülvesszük.