18175. lajstromszámú szabadalom • Hajtány

Megjelent lí)00. évi május l»ó 30-án. MAGY. Jg|| KIR SZABADALMI WÉÉl HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 18175. szám. V/b. OSZTÁLY. Hajtány. KAUFMANN BEBTALAN GYÁRIGAZGATÓ BUDAPESTEN MINT ROESSEMANN & KÜHNEMANN BUDAPESTI CZÉGNEK JOGUTÓDJA. A szabadalom bejelentésének napja 1899 deczember hó 3-ika. A hajtányok a rendeltetésükből folyó elkerülhetleii szilárd és tömör szerkezetüknél fogva jelentékeny súllyal bírnak, úgy hogy azoknak hajtásánál tetemes erőt kell kifejteni. A hajtányok tovamozgatásával járó ezen fáradságos munkának lehető csökkentése czéljából, azoknak hajtószerkezetét már a legkülönfélébb módon foganatosították, a nélkül azonban, hogy eddig kielégítő eredményt lehetett volna elérni. Az eddigi szerkezeteknek ugyanis két főhibájuk volt; és pedig először az, hogy azok kézzel való hajtásra voltak berendezve, minek következtében a hajtó egyénnek egész teste volt mozgásban, úgy hogy az hosszabb utat fölváltás nélkül nem tehetett meg; a második főhátrány az volt, hogy a hajtányok rendesen csak egy áttétellel voltak szerkesztve, úgy hogy az út természete (emelkedések, az út jó vagy rosz karban volta) szerint az áttételt módosítani nem lehetett; igaz ugyan, hogy két áttételű hajtányt is szerkesztettek épen ezért, de ezeknél az egyik áttételről a másikra csakis a részek átszerelésével lehetett áttérni. A jelen találmány tárgyát már most oly hajtány képezi, még pedig úgy vasutak, mint közutak számára, mely az említett két főhibát kikerüli, a mennyiben nem kéz-, hanem lábhajtásra van berendezve és az áttétel változtatását megengedi, a nélkül, hogy a mechanikai szerkezetet a legcsekélyebb mértékben is bolygatni kellene; ezen hajtány igen könnyű járású és súlyviszonyai, illetve súlyának elosztása is igen czélszerű. Ezt a jelen találmány szerint az által érjük el, hogy a kerékpárokéhoz hasonló hajtószerkezet pedáljait nem közvetlenül a forgattyúcsapokon ós a szokásos alakban rendezzük el, hanem azokat a hajtány mellső végén lendíthetőeu ágyazott és a hajtány hátsó végéig nyúló hosszú emeltyűk gyanánt foganatosítjuk, melyek a forgattyúcsapokra, illetve ezeknek egy alkalmasan elrendezett különleges csapágyára a hajtány közepe táján csak egyszerűen ráfekszenek és kilendítésiikkor a forgattyúkat forgásba hozzák. Ezen elrendezés következtében a forgattyúk működtetéséhez szükséges munkát egykarú emeltyúk segélyével végezzük el, melyeknél az erő támadási pontja sokkal távolabb fekszik az emeltyű forgáspontjától, mint a teher támadási pontja, úgy hogy a hajtáshoz szükségelt