18157. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkoholtartalmú folyadékoknak előállítására
alkatrésztől elkülönítetten és a kívánt tisztaságban nyerjük. A rozsnál és a burgonyánál pl. a keményítőlisztet távolítjuk el, míg a czukorrépából épugy, mint melasszeből, a czukrot vonjuk ki. Ezután a terményeket erjesztésnek vetjük alá, a mikor is arra kell ügyelnünk, hogy baktériumok és az ekkor származó kellemetlen szagú anyagok az erjedő anyaghoz hozzá ne férjenek, a miért is ahhoz nagyobb mennyiségű organikus savat adagolunk. Bornak kezelésénél borkősavat vagy bitartratot, almánál almasavat, más gyümölcsöknél pedig czitrom- vagy csersavat használunk. Mindezen savakat elegendő nagy mennyiségben kell adagolnunk, holott a savnak negyedrésze kénsavban elegendő volna arra, hogy minden gyári erjedést megakadályozzon. Ezen erős savak a mustot nemcsak az erjedés tartama alatt, hanem hónapokig is megvédik, míg az erjesztett, gyárilag előállított czefrét rögtön desztillálni kell, a mikor is még attól is kell tartanunk, hogy az mikroorganizmusok behatása folytán megromlik. A termények azonban még egy más sajátsággal is bírnak; ugyanis természetes élesztőt tartalmaznak, mely a lé sajátos erős savát kibírja. Ezen élesztő által az erjedésnél az alkoholon kívül még zsírsavaktól és különleges aromatikus anyagoktól ment anyagok is választatnak le, melyeket a gyári erjesztésnél nem nyerünk. A jó minőségű pálinkában háromféle anyag van, mely annak szagot kölcsönöz. 1. Azok, melyek már az erjedés előtt foglaltattak a czukorlében; 2. azok, melyek erjedés közben képződtek és 3. azok, melyek az erjedés után a pálinka állásánál leülepednek. Az utóbbi két anyag tagadhatatlanul a legnagyobb fontossággal bír, mivel a czukorszörp zamatja nem marad meg mindig egyenlőnek és csnk inkább árt a termék minőségének; igyekeznünk kell tehát ezen két szagosító anyagot előállítanunk, sőt az említett élesztő által eszközölt elkülönítéseket szaporítanunk és az öregbítést gyorsítanunk. Ez épen a jelen találmány tárgyát képező eljárásnak lényege. Ezen eljárást egyes fázisainak sorrendjében a következőkben fogjuk leírni. 1. fázis : Az alkoholképző anyagnak tel jesen tiszta állapotban való elszigetelése. A mint már említettük, a burgonyából, illetve a rozsból, legelőször is a keményítő -lisztet vonjuk ki, még pedig a közönséges eljárással, míg czukorrépának fölhasználásánál a czukrot extraháljuk a szokásos módszerek segélyével. 2. fázis : A keményítőlisztet tarta lmazó anyagoknak átváltoztatása czukorrá. Először is a burgonyákból vagy a rozsból extrahált keményítőlisztet oxydáló szerekkel pl. ozont vagy kettős szulfitokat tartalmazó vízzel kezeljük, hogy az eredeti szagot kiküszöböljük. A czukrosításra legelőnyösebben normális kénsavat alkalmazunk, a mikor is 1—lVa°/o száraz keményítőlisztet veszünk alapul. Az első főzés a cseppfolyósítás lehetővé tételére légbevezetéssel eszközlendő, minek megtörténtével azt egy rézből készült autoklaveban folytatjuk, a mikor is a nyomás cm2 -ként t1 ,^ kgon, azaz 1 /2 atmoszférán túl nem megy és körülbelül egy óráig tart. Ezután a szirup krétával telítendő és végre nyomás alatt állati szénen vagy faszénen keresztül szűrendő. A terméknek színtelennek és szagtalannak kell lennie. 3. fázis: A czukorczefrének képzése. Ennek képzésénél a gyümölcsmust sav-és sótartalmát kell megközelítenünk. Ásványsavak teljesen elkerülendők. A legkönnyebb mód, hogy gyümölcsmusthoz hasonló czefrét kapjunk, abban áll, hogy a bor- és gyümölcsdesztillálásnál visszamaradt anyagot újból fölhasználjuk. Kiterjedt gyári üzemnél nehéznek látszik az ily anyagoknak a napi szükségletet kielégítő mennyiségben való megszerzése ; azonban tekintetbe kell vennünk, hogy eredeti mustot legalább is ötször, sőt többször is lehet fölhasználni, ha a desztillálás
