18153. lajstromszámú szabadalom • Gázizzólámpa folyós szénhydrogének égetésére

— 2 — külső csővel van körülvéve. Ez a külső cső viseli az áttört (14) lángzó süveget. A belső vagy keverő csövet fölső végén a (13) külső cső belső falával egy (15) korong köti össze, mely korong alatt a fölhasított vagy áttört (16) cső van alkalmazva, hogy a keverő csőben keletkezett gőz és levegőkeverék egy része a belső és külső cső között lévő térbe juthasson. A külső és belső cső alul a (17) légbevezető csövek segélyével van egymással öszszekötve, a külső csövet pedig a megfelelően díszített (18) burkolat veszi körül, mely a (12 és 13) csöveken alkalmazott légbevezető csövekkel korrespondeáló (19) csövekkel van ellátva. Ezek a (19) csövek a (18) burkolattól indulnak ki és a (20) gyűrűhöz vezetnek, mely a (13) csövet veszi körül, a (11) alapra támaszkodik és a külső és belső csövek légbevezető nyílársainak megfelelően alakított nyílásokkal van ellátva. A burkolat maga tetszőleges alakban lehet kiképezve, legczélszeröbben pl. harangalakban, úgy hogy a bevezetett külső levegő a (13) cső alsó végénél folytonosan föntartott gyönge fűtőlángot a (11) alap fölé terelje. A (18) burkolat tehát oly módon van kiképezve, hogy kürtőt és ernyőt alkosson és hogy a beállításának megfelelően, a (17) légbevezető csöveket többé-kevésbé nyissa vagy zárja, vagyis, hogy szabályozó szelep gyanánt szerepeljen. A fúvószájból kiáramló szénhydrogéngőz levegőt szív be a föntebb jelzett légvezetékeken és a keverőcsőben evvel a levegővel keverődik. A keverék egy része a belső csövön az áttört (14) kupakba jut és elégve a (21) izzótestet, hevíti, más része ellenben a (16) csövön a (13) külső és (12) belső cső között lévő térbe áramlik és ezen a téren lefelé megy, egészen a (11) alapig. Ez az alap (22) nyílásokkal van ellátva, a keverék ezeken a nyílásokon elszáll és oly módon ég el, hogy a keletkezett láng a (11) alappal közvetlenül érintkezzék, minthogy először a (23 és 24) karimákba ütközik és ezek által oly módon tereltetik el, hogy a (11) alapot í hevítse és hogy az (1) elpárologtató csőben lévő olajat biztosan elpárologtassa. A (11) alapnak ugyancsak egy (25) karimája van, mely nemcsak a hő fölvételére szolgál. hanem azonkívül a lángot a külső levegő hatása ellen is védi, tehát a láng lobogását meggátolja. A láng lobogásának meggátlására szolgál továbbá a (24) karima is, melynek elég nagy fölülete van, úgy hogy az elpárologtatás a lámpa üzembe hozatala után azonnal biztosítva legyen. Az olaj elpárolgását az (1) elpárologtató cső hevítésével indítjuk meg, legczélszerűbben oly módon, hogy az elpárologtató csövet egy csészével szereljük föl, mely az elpárologtatás megindítása czéljábál borszesszel vagy más hasonló anyaggal tölthető. Ha az elpárologtató csőben gőzök fejlődnek, ezek a föntebb jelzett módon a (11) alap (22) nyílásain át a szabadba jutnak, az előmelegítő lángon meggyúla-dnak és a (11) alapot annyira fölhevítik, hogy az .alap az (1) tartályban lévő olajat elpárologtathassa. A gőz éis légkeverék mindig fölszállani törekszik, úgy a levegő vagy gázkeverék egy része csak akkor juthat az alap (22) nyílásához, mikor a lámpa teljes vagy közel teljes erővel világít vagy fűt, vagyis mikor a keverő csőben és a lángzó fej alatt elégséges nyomás uralkodik. Ha ellenben a keverő csőben vagy a lángzófej alatt a nyomás annak következtében, hogy a keverő csőbe kevesebb gőz áramlik be, megkisebbedik, a keverék föntebb jelzett törekvése érvényesül és ezért a találmányom tárgya egy oly berendezés is, melynek segélyével a gőz és légkeverék egy részét akkor is lefelé terelhetjük és az alap (22) nyílásai felé vezethetjük, mikor a nyomás kisebbedik, úgy hogy az előmelegítő láng állandóan megmarad, ellenben a világító láng némileg kisebbedik. Czélszerű, ha a lámpa oly szerkezetű, hogy a láng teljes eloltását 116 ül cJL által végezzük, hogy a gőznek a keverő csőbe való beáramlását megszákítjuk, hanem ha az (5) szelepet oly módon szerkesztjük, hogy az a végállásában ne zárja el töké-