18148. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízáthatlan bevonatanyagoknak előállítására ruházati tárgyak, takarók, savtartályok, villamos szigetelők és egyéb ipari czélok számára

olajat legelőnyösebben közönséges hőmér- ] sékletéig lehűlni hagyjuk. Erre azután valamely rostanyagot pl. jutát, gyapotot, állati vagy más oly rostot veszünk, melynél az egyes rostok egymástól elkülö­nítetten fekszenek, illetve egymástól kissé elkülöníthetők, de azért azoknak egymás között lényegükben egyneműeknek kell lenniök; azután meggyőződiiuk arról, hogy a rostokhoz nem kevertettek vagy tapadtak-e káros hatású idegen anyagok. Ezen esetleg jelenlévő anyagokat lekaparás, gyaratolás vagy más megfelelő tisztító eljárással eltá­volítjuk a rostokról. A rostanyagot már most szétteregetjük ós lazítjuk, hogy azt forró levegőnek behatása alatt tökéletesen meg­szárítsuk, mivel a nedvességnek csak leg­kisebb nyoma is az eljárás sikerét könnyen befolyásolhatná. E közben az előbb már részben oxydált olaj ismét közönséges hőmérsékletét vette föl. Ebbe az olajba már most a megtisztí­tott és megszárított rostanyagot lazított és kellően szétosztott állapotban bemártjuk, de rögtön ismét kivesszük belőle; ezen műve­letet nagy elővigyázattal kell végeznünk és az imént említett föltételeket szigorúan be kell tartanunk; a rostokat ezután valamely ismeretes czentrifugába vagy hajító dobba tesszük, hogy a fölös, a rostokhoz nem tel­jesen hozzátapadó olajat ezekről ismét el­távolítsuk. Úgy is járhatunk el, hogy a lazán és egyenletesen a czentrifugába vezetett rostanyagra az olajat egy magasabban fekvő tartályból folyatjuk, még pedig egy rostá­val ellátott csővégen át. Ha a szabad olajat a czentrifuga segélyé­vel e rostanyagról eltávolítottuk és az utób­bit a czentrifugából kivesszük, úgy azt ta­láljuk, hogy minden egyes rost bizonyos távolságban elosztott olajgömböcskékkel van borítva. Ezen rostokat már most sodrony­szöveten vagy más alkalmas áttört vagy hálószerű fölületen lehetőleg lazán szétte­rítjük és egy szárnyas fúvó vagy más meg­felelő készülék segélyével meleg levegőt áramoltatunk a rostanyagon keresztül, a mikor is az utóbbit körülbelül óránként egy­szer megfordítjuk, újból lazítjuk és a tartó i fölületen szétteregetjük, mindaddig, míg min­den egyes olajrészecske oxydálva és meg­száradva nincs. Ezen rostanyagot azután újból ugyanoly kezelésben részesítjük, mint az előbb, olajba mártjuk és a fölös olajat egy czentrifuga vagy hasonló készülék segélyével eltávolít­juk, ekkor azt fogjuk észrevenni, hogy az egyes rostoknak az előbbi bemártásnál sza­badon maradt helyei már most szintén kis olajgömböcskékkel vannak borítva. Az elő­zőkben leírt szárító eljárás ismétlése után a rostanyagot ismételten körülbelül 6—10-szer vagy többször is olajba mártjuk, a fölös olajat eltávolítjuk és a masszát az egyes be­mártások között szárítjuk. Minden egyes bemártás után a czentri­fugának forgási sebességét fokozzuk, hogy az olaj mind ünomabb és vékonyabb réteg­ben oszoljék el a rostokon. Ha az ismételt bemártásnál e helyett az olaj durvább, vas­tagabb rétegben osztatnék el a rostokon, akkor a keresztül áramoltatott meleg lég­áram az egész masszát nem tudná eléggé oxydálni és ennek következtében a nyert termék némely czélra hasznavehetetlen volna. Hogy a terméket teljesen rostmentes álla­potban nyerjük, az ekként előkészített anya­got valamely ketonalkohollal vagy más egyenértékű alkohollal megtöltött tartályba vezetjük be. Ez által az olaj megpuhul vagy föloldódik, melyet azután facsarás vagy más tisztán mechanikai művelet útján a rostok­ról eltávolítunk. Az alkohol helyett forró vizet is használhatunk az olajnak a rostok, ról való leoldására, ez esetben azonban a rostokat alaposan meg kell ismét szárítanunk, hogy a nedvességnek nyoma se maradjon. Az alkohol fölöslegét végül párologtatás útján vagy más megfelelő módon eltávolít­juk, míg a massza a fölhasználásának meg­felelő konszisztencziával nem bír. Az ekként nyert massza különösen drót szigetelésére igen alkalmas. Az előzőkben leírt eljárás czéljaira rostanyag gyanánt különösen hosszú lószőrt használunk föl, melyet a nélkül, hogy kárt szenvedne, mindig újra és újra lehet fölhasználni e czélra.

Next

/
Thumbnails
Contents