18145. lajstromszámú szabadalom • Berendezés földalatti vezetékkel bíró elektromos vasutak számára
- 3 -mozgatható (Gr) részeket bármely sebesség mellett képesek legyenek magukhoz vonzani. A járműnek mindkét végénél egy-egy (5) fémkefe foglal helyet, melyek a kerekekkel oly módon állanak vezető kapcsolatban, hogy az (A A') testekben rövid zárást hoznak létre az (f') üvegcső eltörése végett azon esetben, ha a (G) rész nem billenne vissza. Ezen rövidzárás folytán az (f) csőben lévő sodrony megolvad s egyszersmind maga a kristályüvegből álló (f') cső is eltörik, minek következtében a burkolórész passzívvá tétetvén, működni megszűnik. Az áramnak visszavezetése (6) sín által történik. A kocsi megvilágítására két lámpa-garnitura szolgál, melyek közül az egyik garnitúrának (7) lámpái a főáramkörbe sorosan vannak beiktatva, míg a másik csoportnak (8) lámpái m allék kapcsolásban állnak az (1) battériával. Az említett két lámpagarnitura ,közt a kommutálás az önműködő (9) áramszakító közvetítésével történik, mely a kocsi haladása alatt ennek megvilágítását (7) lámpák, míg állása alkalmával (8) lárapák'közvetítésével eszközli. Ha tehát a fentebbiek értelmében kiképezett jármű oly vágányon áll, hol oly (A A') burkolórészek vannak alkalmazva, melyeknek egymástól való távolsága csekélyebb, mint a kocsi alatt elrendezett (T T') rudak hossza és ha az (1) akkumulátorokat mellékkapcsolásba hozzuk az (U) tekercsekhez, akkor ennek következtében a két (T T') rúd egész hosszán ellenkező polaritást nyer, vagyis például az egyik (T) rúd j egész hosszán északi, míg (T') rúd egész I hosszán déli polaritással fog bírni. A (T T') | rudak mágnességüket közlik az (A A') részekkel, mely utóbbiak ennek következtében a mozgatható (G) lágyvashengert ma- j gukhoz vonzzák, amint ez a 2. ábrán a 5 pontozott vonalakból látható. Az (f) lencse ekkor a (J) koczkának fön- ! tebb említett kimetszésébe illeszkedik;ezen j két rész közötti kontaktust a mozgatható (G) hengerre gyakorolt mágneses vonzás idézi elő, mely az ezen henger ós az (A A') részek között lévő légtér által szabályozható. Az (f') kar vagy üvegcső elég hosszú arra. hogy a kontaktusokat oly mérvben távolítsa el egymástól, hogy bármily feszültségű és intenzitású áram esetén se keletkezzék fényív. Midőn az áram a (4) motorhoz vezettetik, ez utóbbi természetesen forgásba jön. A (T T") rudak előip e csúsznak s érintkezésbe jutnak a fémből készült burkolatrésszel, minek folytán az utóbbiban szintén áramzárás jön létre. A kocsinak továbbhaladása alkalmával a rudak elhagyják az előző bur kolatrészt s ennek lágyvasból való (G) hengere, mivel most már az (A A') részek által nem vonzatik, lebillen s eközben az (f) lencsét a 2. ábrán teljes vonalakkal rajzolt helyzetbe állítja. Az előző burkolatrész ennek következtében ismét el van szigetelve a munkaáram vezetékkábelétől. Ha ezen (G) henger bármily okból nem billenne vissza, az (5) kefe az illető burkolatrészt rövidzárásba hozná, minek következtében a sodrony megválasztatik s ennek folytán (f') csőnek eltörése és (f) lencsének visszabilleuése okvetlenül bekövetkeznék. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kapcsoló-berendezés földalatti vezetékkel bíró elektromos vasútak számára, jellemezve egymással összekapcsolt, mágnesezhető anyagból álló, egymástól antimagnetikus anyag által elszigetelt (A A') darabokból álló oly burkolatrészek által, melyek magnetikusakká téve, az (F) kontaktusemeltyűt magukhoz vonzzák és ez által az áramot a motorokhoz vezetik. 2. Az 1. igény pontbeli berendezésnek egy foganatosítási alakja, jellemezve a szigetelő anyagból álló (C) hüvely, valamint az utóbbiban elrendezett, (F) kontaktusemeltyű alakjában kiképezett mozgatható rész által, melynek rövidebb karja a lágyvasból készült (G) hengerrel. míg hosszabb, meggörbített karja a szénből álló (f) lencsével van fölszerelve,
