18093. lajstromszámú szabadalom • Fonó és czérnázó gép aktiv szárnnyal és passziv orsóval
— 2 — csákkai, eltolása által pedig a frikcziós tárcsának a szárnyra erősített tárcsával való érintkezése is megszüntethető. Mielőtt azonban ez történnék, a frikcziós tárcsát és szárnyat ez utóbbi sülyesztése által üzemen kívül helyezzük, a mennyiben az orsót egy lábitó segélyével lefelé mozgatjuk és egy kilincs segélyével legmélyebb állásában rögzítjük, mi által a szárny tárcsája a frikcziós tárcsával nem érintkezik, míg az orsóval kapcsolt súllyal ellátott emeltyű egy összekötő rúd segélyével, mely a fölső végén lévő hurokkal a tolórúdra erősített súllyal ellátott emeltyűbe kapaszkodik, utóbbit kissé fölemeli és e mellett a toló rudat elfordítja, úgy hogy a frikcziós tárcsa közép állásába jut és a hajtó tárcsákkal nem érintkezik. Ezután a tolórudat visszatoljuk és akkor a szárnyat és csévét az orsóról levehetjük és függetlenkl a többi üzemben lévő szárnyak és csévéktől, a fonalat levághatjuk. A találmány tárgya példaképein kiviteli módozata a mellékelt rajzban van bemutatva, és pedig: 1. ábrában részleges metszetben, 2. ábrában keresztmetszetben az 1. ábra x—x vonala irányában, 3. ábrában elölnézetben, 4. ábrában egy szárny fölülnézetben. Az (a) szárny az eddig ismert szárnyaktól csak abban különbözik, hogy fölső részére (b) tárcsa van szilárdan erősítve, mely a szárnyakhoz közel a szárnykarok fölött fekvő (c) lyukakkal van ellátva, melyekbe a czérna könnyebb bevezetése czéljából (d) kivágások vezelnek; továbbá abban, hogy a szárny fölül zárt. az orsó hegyére illő csapágy gyanánt van kiképezve és alól (f) csőtoldattal van ellátva, mely pontosan az orsóra illik és oly hosszú, hogy a cső a (z) cséveasztal legmélyebb állásánál még kéthárom cm.-nyire lenyúlik (y) csévébe, hogy a szárny ily módon a cséve forgását elősegítse. Az (s) orsó fölső végén kúpos heggyel ellátott gömbölyű vasrúd vagy cső, melyen a szárny van elrendezve. A szárnycső alatt az orsó oly vastag, miut a szárnycső kívülről, illetve mint a cséve furata. Az orsó függélyesen áll és (1 11) tartókban van ágyazva. Minden orsónak megfelelően az (11) tartóra a (Q) súllyal vagy rúgóval terhelt (H) emeltyű ágyazásául, illetve forgási pontjául szolgáló (B) csapágy és (p) kilincs van erősítve. Az (11) tartó alatt mindegyik orsón (F) lábitó vari elrendezve, melybe (p) kilincs kapaszkodik (3. ábra). Ha az orsót a lábitó segélyével lenyomjuk, a (p) kilincs a lábitóba kapcsolódik és az orsót mindaddig a legmélyebb állásában tartja, míg egy oldalról eszközölt lábnyomás segélyével a kilincset a lábitóról ismét le nem toltuk. Az összes szárnyak hajtása (w) tengelyről történik. Ezen (w) tengelyen pontosan az orsók távolságának megfelelően egyenlő távolságokban annyi (g gl g2) tárcsa van elrendezve, a hány orsó a gépen van. Ezen (g gl g2) hajtótárcsák között (T) tartóban gömbölyű (k kl k2) tolórudak előre és hátra tolhatóan vannak ágyazva. Mindegyik tolórúdon vau egy állító gyűrű, mely a rúd mozgását hátrafelé, valamint egy bevágással ellátott (t) kar (1. és 3. ábra) van, mely a tolórúd előre való mozgását határolja. A tolórudak mellső végére (v) kar van erősítve, melynek vízszintesen meghajtott végére sajtolt papir- vagy bőrlemezekből összeállított (12) frikcziós kerék van könnyen forgathatóan ágyazva; a tolórudak hátsó végére pedig (G) súllyal ellátott (h) emeltyű van szilárdan erősítve, mely súly az (12) frikcziós tárcsának a hajtó tárcsához való szorítását eszközli. A frikcziós tárcsa a hajtó tárcsával nincs kapcsolatban, ha a tolórudat és ezzel együtt a (t) kart kivágásával a (T) tartón lévő (q) nyúlványokon hátrafelé toljuk. A (t) karnak még az a czélja, hogy megakadályozza a tolórúdnak önmagától való hátratolódását, amennyiben ezen (t) kar bevágással ellátott vége a frikcziós tárcsa azon állásánál, midőn működésben van, a (q) nyúlványra fekszik (3. ábra jobb oldalon). Hogy a tolórudat és frikcziós tárcsát hátra tolhassuk, először is a tolórudat kell úgy elforgatnunk, hogy a (t) kar kivágása a (q) nyúlvány irányába essék. A tolórúd visszatolására szükséges elforgatás az (s)
