18041. lajstromszámú szabadalom • Berendezés forma köveknek horzsakőhomokból vagy hasonlókból való előállítására

2 _ mozogniok. Miután a (h) pántok az (i) szegmenseknek csupán csak elforgását engedik meg, de (b)-től el nem válhatnak, továbbá, miután a (c) lemezek az (f) pántok körül szabadon lenghetnek, az (i) szegmensek egyedül csak arra képesek, hogy a (b) falaknak a nyíl irányában való elmozgásakor a (c) falakat az (1) nyíl irányában mozgassák. Egy merev papírból vágott modell, melyet (e f g h)-nál erősen összehajtunk, úgy hogy ezen hajtások csuklók gyanánt szerepelhetnek, világosan mutatja, hogy a (c) falak könnyen fölemelkednek, ha a (b) falak, ha csak nem voltak nagyon lefektetve, az (1) irányban mozognak. Mint az 1. ábrából láthatjuk, az ily szekrényeknek egész sorozata van az (m) végtelen lánczra erősítve, itt azonban épen csak annyi szekrény van rajzolva, amennyi a berendezés megértéséhez szükséges, gyakorlati kivitelnél azonban a lánczot egész hosszában ily szekrényekkel látjuk el, úgy hogy a szekrények töltése és az oldalfalaknak a kövek formálására szolgáló összenyomása folytonos lehet. Az (m) lánczot alkalmas (o) lánczkerekek hordják, illetőleg folytonosan körmozgásban tartják. A láncz fölső részét vízszintes lemezzel, vagy más alkalmas (p) vezetékkel alátámasztjuk, úgyhogy egyenes vonalú és vízszintes irányú marad. A láncz fölső része fölött és pedig a mellső (n) lánczkerék fölött a (q) tölcsér van elrendezve, melyben a formálandó anyagot oly konszisztencziájú pépalakjában adagoljuk, mely még képes az (r) adagoló kerékbe ömleni. Ezen adagoló kerék a tölcsér alsó nyílásának körülbelül megfelelő (s) üregekkel bír, melyek az egyes kövekhez fölhasználandó anyag mennyiségét mérik le. Az adagoló kerék, melynek szerkezete a rajzból egész világosan látható, folyton a (t) nyíl irányában forog és a midőn az (s) üregek a kereket burkoló szekrényből kilépnek, mindig alattuk van egy (K) szekrény, mely a belőlük kiömlő anyagot fölveszi. Az adagoló kerék alá kerülő formaszekrény mindig annyira szét van hajtva, hogy a beleömlő anyag kényelmesen szétterülhet, vagyis fölülről körülbelül a 7. ábrán látható alakot mutatja. Minden (b) oldalfal az (u) vízszintes csap körül elforgatható (v) karral van ellátva, melynek alsó vége a (w) csukló segélyével az (x) vezetőkarral van összekötve, mely utóbbi (y) kerekeken egy minden oldalról zárt vezetékben mozog. Ezen vezeték tehát csak egy réssel van ellátva, melyből csak az (x) vezetőkar nyúlik ki. Az egész berendezés, illetőleg az (m) láncz mindegyik oldalán van egy ily (z) vezeték, mint ez az 5. ábrából világosan látható. Ezen (z) oldalvezetékek a lánczot egész hosszában követik, úgy hogy a (K) szekrényeknek és azok (b) falainak helyzetét folytonosan megszabják, s így a formaszekrényeket, midőn az 1. ábra (I) helyzetébe jutnak, a 7. ábrán föltüntetett módon kinyitják. Miután az (m) láncz folyton halad, s ezzel együtt a szekrények is az (I) állásból lassan tovább haladnak, a vezetékek pedig a láncz fölső részén oly módon emelkednek, hogy az oldalfalakat lassan fölemelik, tehát a formaszekrényeket lassan összecsukják. A 2. ábrán föltüntetett helyzetben az 1. ábrán vázolttal szemben a szekrények már annyira vannak összecsukva, hogy az alakítandó tömeg a szekrényt egészen megtölti, sőt fölül kissé kiemelkedik. A továbbmozgásnál a vezeték a falakat még jobban összenyomja és a midőn a szekrények a 3. ábrán vázolt hetyzetbe jutottak, a vezetékereje maga már nem elegendő az összenyomásra, hanem két oldalsó, czélszerűen (a') hengerek által képezett vezeték, melyhengerek, mint az a 4. ábrában látható, ékalakú teret zárnak be, a haladó szekrényoldalfalait fölső részükön támadva hathatósan összenyomják. A megfelelő módon forgathatóan ágyazott (b') sajtoló henger fölülről nyomja a formálandó anyagot a szekrényekbe és eltávolítja az esetleges fölös anyagot. Hogy a horzsakőhomokot meggátoljuk abban, hogy újból fölemelkedjék a mint a (b') hengert elhagyta, a (c') födőlapot rendezhetjük el, mely alatt a szekrények épen