18029. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasúti vonatok önműködő megállítására
— 3 — Megjegyzendő, hogy a vonatelőttlévőütközőkf a^ kocsik hátsó végén lévő (f) emeltyűket működtetik, míg a kocsik mellső végén lévő (f) emeltyűk, bár a (cl) ütközőkkel szintén érintkezésbe jönnek, semmi hatást sem fejtenek ki. Ha ellenben a vonatok ellenkező irányban haladnak, akkor viszont ezen utóbbi emeltyűk lépnek működésbe, míg az előbbiek azok, melyek semmi működést sem fejtenek ki. A kocsik mellső és hátsó részén lévő (f f) emeltyűk, mint a rajzból látható, nincsenek egy vonalban elrendezve, hanem az egyik kocsi hossztengelyétől jobbra, másik balra. A (cl) ütközők, melyek az egyik irányban haladó vonatok megállítására szolgálnak, szintén nincsenek egy vonalban elhelyezve azon (cl) ütközőkkel, melyek az ellenkező irányban haladó vonatok megállítására vannak hivatva, a mint ez a 4. ábrából látható. Könnyen belátható továbbá, hogy ama (cl) ütköző, mely az (a) léczeken áthaladó vonat mögött van elrendezve, ellenkező irányban emelkedik meg, mint ama (el) ütköző, mely a vonat előtt van, úgy hogy ezek ellenkező irányú lejtéssel bíró síkokat képeznek, melyek alkalmas módon vannak elrendezve azon czélra, hogy a vonat mozgási irányának megfelelően a kívánt eredményt idézzék elő. Megjegyzendő, hogy a (b) emeltyűk, melyeket az (a) léczek mozgatnak, a vonat elhaladásakor nem a kötelekre gyakorolt húzás által működnek, hanem ellenkezőleg: a köteleket meglazítják, úgy hogy a (c2) rúgók a megfelelő (cl) ütközőket megemelhetik. Ily módon igen gyors hatás, mely a kötelek szakadását vonhatná maga után, meg van gátolva, mely eset akkor, ha a (b) emeltyűk húzás által működtetnék a (cl) ütközőket, okvetlenül bekövetkeznék. Ha a vonat tovahaladt, az (a) léczeket az (al) rúgók ismét fölemelik. Ez alkalommal a (b) emeltyűk a (bl) kötelekre elég erős húzást gyakorolnak, hogy a (c2) rúgók ellentállását legyőzve, a (cl) ütközők újból lesíilyedhessenek. Szükséges tehát, hogy az (al) rúgók I erősebbek legyenek, mint a (c2) rúgók és j hogy ez utóbbiak ismét elég erősek legye| nek, hogy a (d), illetőleg (f) emeltyű áthala-J dásakor ellentállhassanak. Az (a) léczeknek azonkívül elég hosszúaknak kell lenniök, hogy egy vonat elhaladásakor mindig legalább két szomszédos kocsikerék nehezedjék reá, mert különben megtörténhetik, hogy a lécznek csak egyik vége sülyed le. Ha ugyanazon pályán egymásután két vonat halad, melyek közül a másodiknak sebessége nagyobb, megtörténhetnék, hogy ha e vonatok még bizonyos távolságban vannak egymástól, az előlhaladó vonat a mögötte lévő (cl) ütközőt, mely azonban még a hátuljövő vonat előtt van, már meg-I emeli, úgy hogy az a második vonatra j semmi hatást nem gyakorol. Miután azonban ezen ütközők akként vannak elrendezve, hogy ha a vonat az egyiket elhagyta, közvetlenül az előtte lévőt hozza működésbe, következik, hogy a második vonat a fölemelkedett (cl) ütközőkre fölkúszik és megáll, ha az elsőtől az előírt távolságba jutott, miután ugyanis a (cl) ütközők egymás közt egyenlő és ugyanazon távolságban vannak elrendezve, mint az (a) léczek egymás közt. Ugyanez áll azon esetre is, ha két vonat egymással szemben halad. SZABADALMI IGÉNY. Berendezés vasúti vonatok önműködő megállítására, jellemezve (a) léczek által, melyek a sínek mentén alkalmas távolságokban vannak elrendezve és melyeket a kocsi kerekeinek nyomkarimái áthaladásuk alkalmával lenyomnak, mikor is ezen (a) léczek rúgóhatás alatt álló (1) ütközőket működtetnek, melyek ezen léczek előtt és mögött akként vannak elrendezve, hogy a léczek sülyedése alkalmával a kötelek meglazulnak és az ütközők fölemelkednek, míg a kocsik és a mozdony fékezését eszközlő emeltyűk ezen ütközőkbe ütközve, fékező hatást idéznek elő és a vonatot megállítják. (1 rajzlap melléklettel.) PA4.LA8 RÉSZVÉNYTÁR8A6ÁQ NYOMDÁJA BUDAPESTEN.