18029. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasúti vonatok önműködő megállítására

— 3 — Megjegyzendő, hogy a vonatelőttlévőütkö­zőkf a^ kocsik hátsó végén lévő (f) emeltyűket működtetik, míg a kocsik mellső végén lévő (f) emeltyűk, bár a (cl) ütközőkkel szintén érint­kezésbe jönnek, semmi hatást sem fejtenek ki. Ha ellenben a vonatok ellenkező irány­ban haladnak, akkor viszont ezen utóbbi emeltyűk lépnek működésbe, míg az előb­biek azok, melyek semmi működést sem fejtenek ki. A kocsik mellső és hátsó részén lévő (f f) emeltyűk, mint a rajzból látható, nincsenek egy vonalban elrendezve, hanem az egyik kocsi hossztengelyétől jobbra, má­sik balra. A (cl) ütközők, melyek az egyik irányban haladó vonatok megállítására szol­gálnak, szintén nincsenek egy vonalban el­helyezve azon (cl) ütközőkkel, melyek az ellenkező irányban haladó vonatok megállí­tására vannak hivatva, a mint ez a 4. ábrá­ból látható. Könnyen belátható továbbá, hogy ama (cl) ütköző, mely az (a) léczeken áthaladó vonat mögött van elrendezve, ellen­kező irányban emelkedik meg, mint ama (el) ütköző, mely a vonat előtt van, úgy hogy ezek ellenkező irányú lejtéssel bíró síkokat képeznek, melyek alkalmas módon vannak elrendezve azon czélra, hogy a vonat mozgási irányának megfelelően a kívánt eredményt idézzék elő. Megjegyzendő, hogy a (b) emeltyűk, melye­ket az (a) léczek mozgatnak, a vonat elha­ladásakor nem a kötelekre gyakorolt húzás által működnek, hanem ellenkezőleg: a kö­teleket meglazítják, úgy hogy a (c2) rúgók a megfelelő (cl) ütközőket megemelhetik. Ily módon igen gyors hatás, mely a kötelek szakadását vonhatná maga után, meg van gátolva, mely eset akkor, ha a (b) emeltyűk húzás által működtetnék a (cl) ütközőket, okvetlenül bekövetkeznék. Ha a vonat tova­haladt, az (a) léczeket az (al) rúgók ismét fölemelik. Ez alkalommal a (b) emeltyűk a (bl) kötelekre elég erős húzást gyakorol­nak, hogy a (c2) rúgók ellentállását le­győzve, a (cl) ütközők újból lesíilyedhesse­nek. Szükséges tehát, hogy az (al) rúgók I erősebbek legyenek, mint a (c2) rúgók és j hogy ez utóbbiak ismét elég erősek legye­| nek, hogy a (d), illetőleg (f) emeltyű áthala-J dásakor ellentállhassanak. Az (a) léczeknek azonkívül elég hosszúaknak kell lenniök, hogy egy vonat elhaladásakor mindig leg­alább két szomszédos kocsikerék nehezedjék reá, mert különben megtörténhetik, hogy a lécznek csak egyik vége sülyed le. Ha ugyanazon pályán egymásután két vonat halad, melyek közül a másodiknak sebessége nagyobb, megtörténhetnék, hogy ha e vonatok még bizonyos távolságban vannak egymástól, az előlhaladó vonat a mögötte lévő (cl) ütközőt, mely azonban még a hátuljövő vonat előtt van, már meg-I emeli, úgy hogy az a második vonatra j semmi hatást nem gyakorol. Miután azon­ban ezen ütközők akként vannak elrendezve, hogy ha a vonat az egyiket elhagyta, köz­vetlenül az előtte lévőt hozza működésbe, következik, hogy a második vonat a föl­emelkedett (cl) ütközőkre fölkúszik és meg­áll, ha az elsőtől az előírt távolságba jutott, miután ugyanis a (cl) ütközők egymás közt egyenlő és ugyanazon távolságban vannak elrendezve, mint az (a) léczek egymás közt. Ugyanez áll azon esetre is, ha két vonat egymással szemben halad. SZABADALMI IGÉNY. Berendezés vasúti vonatok önműködő meg­állítására, jellemezve (a) léczek által, melyek a sínek mentén alkalmas távol­ságokban vannak elrendezve és melye­ket a kocsi kerekeinek nyomkarimái át­haladásuk alkalmával lenyomnak, mikor is ezen (a) léczek rúgóhatás alatt álló (1) ütközőket működtetnek, melyek ezen léczek előtt és mögött akként vannak elrendezve, hogy a léczek sülyedése al­kalmával a kötelek meglazulnak és az ütközők fölemelkednek, míg a kocsik és a mozdony fékezését eszközlő emeltyűk ezen ütközőkbe ütközve, fékező hatást idéznek elő és a vonatot megállítják. (1 rajzlap melléklettel.) PA4.LA8 RÉSZVÉNYTÁR8A6ÁQ NYOMDÁJA BUDAPESTEN.

Next

/
Thumbnails
Contents