17990. lajstromszámú szabadalom • Gőzfejlesztő

Megjelent 1 i)OÍ). évi május hó 7-én. MAGY. SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 17990. szám. Ve/2. OSZTÁLY Gőzfejlesztő. STUMPFJÁNOS TANÁR BERLIN-CHARLOTTENBURGBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 november hó 11-ike. Jelen találmány gőzfejlesztők olyan berendezésre vonatkozik, melynek czélja füstcsöves kazán használata által azon előnyöket elérni, melyek általában véve csak modern vízcsöves kazánok által érhetők el és e mellett még lehetőleg száraz gőzt termelni, mi tudvalevőleg vízcsöves kazánoknál nem lehetséges. A vízcsöves kazán lényeges előnye abban áll, hogy magas feszültségű gőzt nagy mennyiségben állíthatunk elő; ehhez járul még a csekély térigénybevételnek rendkívül becses előnye, másrészt a vízcsöves kazánoknak azonban az a hátrányuk, hogy nedves gőzt termelnek, mi a csekély vízfölülettel áll összefüggésben. Jelen találmány tárgyát képező gőzfejlesztőnél mindenekelőtt egy nagy (a) fölső kazánt alkalmazunk, mely füstcsöves kazán gyanánt van kiképezve. Ezen fölső kazánban számos (b) füstcső helyezhető el és ez által rendkívül nagy fűtőfölület állítható elő; azonkívül a vízfölületnek, melyből a gőz képződik, nagy terjedelme van, miáltal az igen száraz gőz fejlesztésének alapföltétele meg van adva. Már ebben is nagy előny mutatkozik a közönséges vízcsöves kazánokkal szemben. Az (a) füstcsöves fölső kazánon alul több kisebb (f) vízdob van elrendezve, melyek mindannyian az (a) fölső kazánhoz képest keresztben vannak elhelyezve és fejvégeikkel közvetlenül a kazánfalazat határfalaira támaszkodnak. Ezen (f) doboknak csekély átmérőjük van és közvetlenül a tüzelőgázoknak vannak kitéve; és a fölső kazánnal (g és i) csövek révén állanak öszszeköttetésben, mint az 1. és 2. ábrákban látható. Ismeretes, hogy füstcsövies kazánoknál a leghidegebb hely alul van, hol ennek következtében lemezek a nedvesség folytán rendesen megrozsdásodnak. Ezen helyen tehát, hol leghidegebb • a víz, az (a) kazánt megcsapoljuk és egy-egy központi (i) cső által (f) dobokkal összekötjük, akként, hogy a cső minden egyes dobnak csaknem fenekéig ér. Minden egyes dob végeitől (g) csövek ágaznak el, melyek az (a) fölső kazánon fölül egyesülnek és onnan (h) merülő cső révén ezen kazán belsejével összeköttetnek. Az (a) fölső kazán (b) füstcsövei akként vannak elrendezve, hogy az utóbb említett, központilag elhelyezett (h) merülő csővel szemben, vala! mint az (f) doboknak föntemlített (i) csöveivel egy vonalban szabad teret hagynak fönn a fölső kazán (b) füstcsövei között. Ezen elrendezés által igen erélyes keringés