17939. lajstromszámú szabadalom • Formákban sajtol üreges födőtégla és eljárás ennek előállítására

- 2 -mányunk lényegét pontosabban körülírhassuk. A találmányunk tárgyát képező tégla fölső, illetőleg alsó oldala a csatolt rajzlap 1. és 2. ábráján axonometrikus nézetben látható, a 3. és 4. ábra a tégla hosszanti, illetőleg keresztmetszetét ábrázolja. A tégla fölülnézete mindenben megegyezik az általunk gyártott közönséges téglák fölülnézetével, vagyis egy sík (A) részből áll, melynek tetszőleges alakú kiugrásai, szegélyei stb. vannak, mely azonkívül a (B) vízelosztó orral, fölső élén az (E) lécczel, oldalt a kettős vagy egyszerű (C) bordával, illetőleg a (d) peremmel (2. és 4. ábra) fölszerelt (E) födőlécczel van ellátva. A most leírt részek majdnem minden födőtéglánál föltalálhatók. A találmányunk jellemző vonását a tégla alsó oldalán találhatjuk föl. Az alsó oldal sík fölületet képez, mely sima lehet, mint az (G)-nél látható, vagy pedig hosszanti vagy keresztirányú (H) vagy (K) hornyolásokkal lehet ellátva, vagy pedig tetszőleges rajzokkal stb. lehet díszítve. A (G) síkfölűlet az említett (A) fölülettel az (0 0 0) közfalak segélyével lehet összekötve. Eme falak száma tetszőlegesen választható meg, alkalmazásuk következtében a téglában ke resztirányban futó (M M) csatornák keletkeznek ; az ily téglák tehát alkalmasak arra, hogy jól záródó, szigetelő és vakolható födelet állítsunk elő. A 3. és 4. ábra (hosszmetszet és keresztmetszet) egyszerű megtekintéséből kitűnik, hogy ezek a téglák a jelzett föltételeknek megfelelnek, minthogy a tégla fölső részén lévő (A) sík fölűlet, (E) léez, (B) vízelosztó orr, (C) borda és (D) födőlécz a szoros záródást, az (M M) csatornák (3. ábra) a szigetelést és a (G), illetve (H) fölület a vakolás lehetőségét biztosítja. A találmányunk lényege tehát az, hogy a födésnek úgy vízszintes, mint függélyes hézagai födve vannak és hogy a téglában létesített mélyedések szigetelést idéznek elő. a találmányunkat pedig az teszi gyakorlatilag kivihetővé, hogy a jelzett téglákat nem szalagsajtóban, hanem formákban állítjuk elő, a nélkül, hogy előzetesen téglaszalagot kellene készíteni. Végül ismertetjük a föntebb leírt téglák előállításánál követett eljárásunkat: a) Két munkafolyamatban való gyártás. Egy közönséges félformába, tehát egy fémcsészébe, mely fenekén a tégla fölső föliilete kiemelkedéseinek és mélyedéseinek megfelelő mélyedésekkel és kiemelkedésekkel van ellátva, kellő mennyiségű anyagot töltünk és azután a második félforma elhelyezésével, mely a tégla alsó fölűletén lévő mélyedéseket és kiemelkedéseket létesítő kiemelkedésekkel és mélyedésekkel, de az (M M) csatornák helyén egyszerű kiemelkedésekkel van ellátva és melynek ennek megfelelően az (0 0 0) közfalakat létesítő mélyedései oly mélyek, hogy a bordák fölső végének lehajlítása után a csatornák elzáródjanak, az agyagot a kellő alakra hozzuk. A sajtolás befejeztével a fölösleges agyagot, mely a formából ennek hézagain át kinyomatott, eltávolítjuk, a forma fölső részét leemeljük és az (0 0) közfalak között a csatornáknak megfelelő rácsot helyezünk el, azután az (0 0) közfalak fölső végét egy henger segélyével lehajlítjuk, úgy, hogy az (M M) csatornák létesüljenek. b) Egy munkafolyamatban való gyártás. A föntebb leírt félformába a kellő menynyiségű lágy agyagot töltjük, ebbe egy fémből készült, némileg kúpos ágakkal bíró villát tolunk, hogy a csatornákat létesíthessük, azután a második félformát elhelyezve a téglát sajtoljuk. Mikor a kinyomott fölösleges agyagot eltávolítottuk, a fölső formafél eltávolítása előtt a villát kihúzzuk, azután a fölső formafelet leemeljük és a téglát a szokásos módon a formából kivesszük. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Formában sajtolt üreges födőtégla, melynek fölső fölűlete a közönséges szalagsajtókon előállított téglák fölső fölűletéhez hasonló módon lehet kiképezve, az által jellemezve, hogy a tégla belsejében egyes közfalak által egymástól elválasztott, tetszőleges számú csatorna van létesítve, alsó fölűlete pedig sima