17857. lajstromszámú szabadalom • Villamosblockberendezés a hajtóműveknek villamos áramok által való közvetlen működtetésével

10. ábrában a vonaton lévő kontaktusgörgőnek egy foganatosítási alakja van föltüntetve, a 11., 11a. és 19. ábrák a berendezésnek különböző működési állását tüntetik föl a vonatnak elindulásakor, a hol is a körrel jelzett hajtó szerkezetek a világosság kedvéért közvetlenül a hozzájuk tartozó automaták mellé vannak rajzolva és egyszerűség kedvéért csupán két voualblock van alapul véve az indulási és érkezési állomással együtt, A blockjelző berendezés a következő lényeges részekből áll: 1. A hajtó szerkezetből. 2. A hajtó szerkezettel összekötött önműködő átkapcsolókból, melyeknek száma a hajtó szerkezet által a különböző esetek föltételeinek megfelelően foganatosítandó műveletektől függ. 3. Egy szerkezetből, mely a szemaphorkarokuak vagj7

váltók állítása czéljából a hajtó szerkezet forgó mozgását alternatív mozgássá alakítja át. 4. A sínkontaktusokból. 5. A villamforrásokból. 0. A berendezés egyes orgánikus részei között az összeköttetést létesítő vezetékből. A hajtó szerkezet (1. és 2. ábra) egy tökéletesen tömített szekrényben van elrendezve. (M) a több, de páros számú sarkkal bíró elektromotor, melynek páros számú (P) sarkai a páratlan számü (Pl) sarok tekercselésének irányával ellenkező irányban van tekercselve. Az egyenlő irányban tekercselt sarkoknak tekercselései sorosan vannak összekötve és egy-egy kívülről jövő vezetékkel állanak összeköttetésben. A sarktekercselések másik végei egymással vannak összekötve, mely összeköttetéstől az áramot a normálisan tekercselt fegyverzetbe vagy rotorba vezetjük, melynek tehát az áram irányától függetlenül vagy jobbra vagy balra kell forognia, a szerint, a mint az áramot az egyik vagy a másik vezetéken át vezetjük, mert az áramváltakozásnál a polaritás megfordíttatik. A fegyverzet a (W) tengelyre van erősítve, mely épp úgy, mint a (W1 és W2) tengelyek, a (G és Gl) állványtartók között (2. ábra) van ágyazva. A (W) tengelyre azonkívül a (T) hajtókerék van fölékelve, mely a másik, a (Wl) tengelyre ékelt (Z) fogaskerékkel kapcso ódik, melynek mozgását a (TI) hajtókerék és a (Zl) fogaskerék segélyével a (W2) tengelyre visszük át. Ezen fogaskerék-áttétel segélyével a mótorfegyverzet mozgását a tulajdonképeni (W2) hajtótengelyre akként visszük át. hogy ez utóbbi tetemesen kisebb sebességgel, de nagy munkaképességgel fog forogni. Az automatikusan átkapcsoló, a mint a 3. ábrából látható, a (w) tengely körül forgatható, nem ruganyos (h) emeltyűből áll, melynek mellső végére a ruganyos, de nem oxydálódó fémcsíkokból alkotott (c) kontaktusrész van rászögecselve. A (h) emeltyűvel azonkívül két csapkengyel van szilárdan összekötve, melynek fűrataiban az elefántcsontból készült (r) görgőnek tengelye van ágyazva. A (h) emeltyű fölső oldalán az (f) nyomó rúgó van elrendezve, mely az (s) ütköző csavarra támaszkodik, mely 4 (h) emeltyűt lefelé nyomni és a (c) kontaktusrészt a (C) kontaktuscsavarral érintkezésbe hozni igyekszik. Az (s) ütköző csavar és a (C és Cl) kontaktuscsavarok szabályozás czéljából elállíthatóan vannak elrendezve és az egyszer beállított állásban ellenanyacsavarok által rögzíttetnek A kontaktusemeltyű alatt a hajtószerkezet (W2) tengelyén a görbe vonalú (e) bevágással ellátott (111) korong van megerősítve, melybe az (r) görgő, ha az a 3. ábrában föltüntetett állásban van, benyúl és a (c) kontaktusrésznek a (C) kontaktuscsavarral való érintkezését lehetővé teszi. Az (m) korong, forgatásakor, az (r) görgőt az (e) bevágásból kiemeli, miáltal egyidejűleg a h) emeltyű megemelkedik, a (c) kontaktusrész a (Cl) kontaktuscsavarral étintkezésbe jön és az (f) rúgó megfeszül. Mivel azon helyzet, melynél az (r) görgő éppen az (m) korong (e) bevágása alatt fekszik, a jelző készülék egy bizonyos helyzetének felel meg, csupán ezen helyzetben vezethetünk a (C) kontaktuson és az (f) rúgón át a leg-