17847. lajstromszámú szabadalom • Pénzvizsgáló automaták számára

emeltyűből áll. Ezen egykarú (F) emeltyű szintén az (A2) födőlap (c) tengelyére van erősítve, úgy hogy a födőlappal együtt forog. Ezen (F) emeltyű oly módon van elrendezve, hogy a mikor födőlap zárva van, az (A) beesőcsatornán kívül s az (Al) alaplap valamely oldalán fekszik, a födőlap nyitásával azonban az (Al) alaplap nyílásán át az (A) beesőnyílásba nyúlik és a beszorult pénzdarabot letaszítja. Az (E) kiválasztómérleg úgy van kiegyensúlyozva, hogy oly pénzdarabok vagy hamisítványok, a melyek a valódi pénznél könynyebbek, elhaladáskor semmi hatást sem gyakorolhatnak rá, ellenben nehezebb pénzdarabok vagy hamisítványok annyira lenyomják. hogy az utóbbiak az (A) csatorna fölső részén vezetésüket elvesztik és ennek nyílásán átesnek, tehát a nehezebb pénzdarab vagy hamisítvány további útjában megakagályoztatik vagy pedig leesik. Az (u) tartóval (A2) födőlapra erősített (B) mérleg egy lemezalakú (d) emeltyűből áll, melyet az (e) ellensúly tart vízszintes helyzetben. Ezen (B) mérleg úgy van kiegyensúlyozva, hogy oly hamisítványok, a melyek könnyebbek, mint az igazi pénz, a mérlegen rajta maradnak és a legközelebb bedobott pénz által oldalt billentett mérlegről leesnek, az oly hamisítványok ellenben, amelyek uehezebbek. mint az igazi pénz, a (d) emeltyűt úgy lesülyesztik, hogy azok hatástalanul leesnek. Az igazi pénz a (d) emeltyűt csak annyira sülyeszti, hogy ez a ferdén álló mérlegkarrál egy vonalba esik. Azon czélból. hogy a pénz a (B) mérleg lemezalakú (d) emeltyűjén lecsússzék, bizonyos hajlásszög szükséges, amit a (B) mérleg pontos szabályozásával el lehet érni, úgy hogy csak a megfelelő súlyú pénz billenti le eddig a hajlásszögig a (d) kart. A használandó pénznél nagyobb hamisítványok bedobását az által akadályozzuk meg, hogy az a (G) lemez (f) hasítékát (2. ábra) pontosan a pénz nagyságának megfelelően készítjük. A (g) mérlegkaron, mely fölött a pénzek beesnek és azt súlyuknál fogva többékevésbbé lenyomják, még a nikkel pénzek megvizsgálására szolgáló (C) delej van sarkaival kifelé szerelve, mely állandó erejének megtartása czéljából (h) horgonnyal van ellátva, melynek a delejtől való távolsága (i) csavarokkal szabályozható. A delejen egy vékony (k) fémlap fekszik, mely a delej végén lévő (e) tengelyre van ágyazva. Ezen vékony (k) fémlapba (m) peczek van beékelve, mely a delej ágai között lefelé nyúlik (1. és 4. ábra). A (g) mérlegkar másik végén úgy van megterhelve, hogy kissé ferdén áll. Ezen helyzet rögzítésére és szabályozására szolgál az (n) állítócsavar, úgy hogy a (g) mérlegrúd mindig csak az (n) állítócsavarig sülyedhet. A (g) mérlegrúd továbbá egy ékalakú (o) toldattal (1. és 5. ábra) és középen (p) hasítékkal van ellátva. Mindazon pénzdarabok, melyek az (A) csatornába függélyesen esnek be, a (B) mérlegen vízszintes helyzetbe jutnak, innen tovább csúsznak a (g) mérlegkar (C) delejére, föltéve, hogy megfelelő súlyúak s ha oly fémből vannak, amelyet a delej nem vonz, a (p) résen átesnek. A nikkel pénzdarabok azonban fogva maradnak a delejen is a (g) mérlegkart bizonyos hajlásszögig lebillentik, mikor is a nikkelpénz súlya ekkor a delej húzó erejét legyőzi és a pénzdarab tovább vezettetik, a vasból való hamisítványokat a delej szintén megfogja és a (g) mérlegkart lehúzzák ugyan, de mielőtt a (g) mérlegkar merőleges helyzetet érne el, leesnek. Ekkor nevezetesen az (m) peczek az (r) ütközőhöz ütődik és a (k) lemezt a vas hamisítvánnyal együtt a magától tovább mozgó delejről lenyomja, úgy hogy a hamisítvány hatástalanul leesik. Azon esetben, hogy ha a vas hamisítvány a delejre oly erősen oda tapadt, hogy az a föntebbi módon el nem távolítható, a (g) mérlegkar egyelőre függélyes helyzetben marad és a (g) mérlegkar ékalakú (o) toldata az (A2) födőlapra erősített (s) karral szembe jut. Egy másik pénzdarab betolásakor, mint már említve volt, az (A2) födőlap kinyílik, az (s) kar pedig a (g) mérlegkar ékalakú (o) toldatára nyomódik, miáltal a mérlegkar