17818. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fog-gyógyászati czélokra alkalmas antiszeptikum előállítására
Megjelent 1900. évi április lió 21 -én. MAGY. A KIR SZABADALMI TB Bf HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS * 17818. szám. IVh/2. OSZTÁLY. Eljárás foggyógyászati czélokra alkalmas antiseptikum előállítására. FICKEISEN REINHARD GYAKORLÓ FOGORVOS ZWEIBRÜCKENBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1898 november hó 10-ike. A jelen találmány megoldja ama föladatot, hogy a fogtechnikának egy olyan antiseptikus szert bocsássunk rendelkezésére, a mely egyrészt a fogbakteriumokat (mint spirochaetákat, spirillákat, Miller-féle szálbakteriumokat stb.) megölje, illetőleg szaporodásukat és fejlődésüket meggátolja, másrészt pedig alkalmas összetételénél fogva lehetővé tegye, hogy a fertőtelenítés és az antisepsis aránylag fájdalom nélkül menjen végbe. Ezen új antiseptikum alapanyagait morphium, jodoform, phenol és borax képezik. Ezen magukban véve ismeretes különböző testek akként lesznek egy egységes preparátummá egyesítve, hogy ez utóbbi az említett módon egységesen képes hatni. Hogy ezen új preparátum jelentőségét szembeötlővé tegyük, szükséges lesz a modern fogtömési technika mai állására röviden rámutatni. Miután a fogak odvassága újabban mind gyakoribbá válik, a fogtömési műveletek is a legszélesebb körben nyernek alkalmazást. Épen a legújabb időben tapasztalható e téren a legjelentékenyebb haladás. Míg régebben általánosságban az aranyplombot tartották a legjobb fogtölteléknek, jelenleg az úgynevezett fogzománcztöltelék (porcelaine enemal) az, mely az előbbit jóval túlszárnyalja. Ezen tökéletesen a fogzománczhoz hasonló fogtöltelék preparatummal egy különleges zománczoló eljárás útján az inficziált beteg fogakat teljesen természetimen lehet pótolni. Míg az aranyplomb magában véve bizonyos antiseptikus hatással bír és így a fogromlás tovaterjedésének határt szab, addig ezen új porczellánzománcztöltelék nem bír semmiféle fertőtlenítő sajátsággal. A fogorvos tehát, hogy e kitűnő fogzománczot fogtöltelékül használhassa, annál erélyesebben kénytelen a beteg fogban lévő valamennyi csirát eltávolítani. A jelen találniánybeli preparatum e czélra rendkívül alkalmas. A karból magában igen éles, maró tulajdonságú ahhoz, hogy alkalmazható legyen. A phenol a fogcsont mészsóit is igen könnyen föloldja; a jodoform csak ott hat kellő energiával, hol folyékony rothadási és bomlási termékek vannak jelen. A morphium, mint csillapítószer más anyagok hozzáadása nélkül a foggyógyászatban szintén nem jöhet szóba. Eltekintve mérgező hatásaitól egy ilyen fokozatos kezelés először phenollal, azután jodoformmal majd morphiummal sőt boraxszal, a mi szintén csak igen gyönge fertőtlenítő szer, rendkívül körülményes, nehézkes volna. Ezen elemek szerencsés egyesítése