17782. lajstromszámú szabadalom • Esztergapad
- 3 kereket (2. és 5. ábra) hordja, melyet a vele kapcsolódó (5) fogaskerék hajt. Az említett (4, 5 és 9) kerekek együtt egy fogaskerék rendszert képeznek, melyben az (5) fogaskereket előnyösen kicserélhetően rendezzük el, habár természetesen a többi két kerék bármelyikét vagy mindegyikét is rendezhetnék el leszerelhető és más átmérőjű kerékkel helyettesíthető módon. Könnyen belátható, hogy ezen fogas kerekek méreteinek megfelelő választásával a (8) tengelynek a (3) tengely egy fordulata alatt végzett fordulatszámát tetszőlegesen módosíthatjuk. A szánnak a (8) tengely által való ide- és odamozgása a következőkben leirt módon történik : A (8) tengety belső végén a (10) görbületi korong (6. ábra) van megerősítve, mely a tengellyel együtt forog; ezen korong kerületének egyenlőtlensége folytán forgása közben a (11) kart működteti, mely a megfelelő módon a gépállványba ágyazott (12) lengő tengelyre van erősítve. A lengő (12) tengely mindegyik végén rövid (13) karok (2. ábra) vannak elrendezve, melyek a (14) rudak (6. ábra) segélyével a befogó szánnal összekötött (15) fenéklemez alsó oldalához vannak erősítve, úgy, hogy ezen lemez ide- és odamozgattatik. Ezen fenéklemez a (15a) pályán mozog, mely a csúszó fenéklemezeknél szokásos módon a gépállványra van erősítve. Könnyen belátható tehát, hogy a szán a görbületi korong minden fordulatánál ide-odajáró mozgást végez. A két (13) kar kilendűlését bizonyos minták és alakzatok előállítása czéljából azáltal szabályozhatjuk, hogy a forgattyúcsapok mindegyikét egy fejjel látjuk el, mely egy megfelelő slakú horonyban csúszik és a (13a) csavar (3. ábra) segélyével radiálisan elállítható; ezen csavar egyik végén a kis (13b) fejjel van ellátva. Az imént leírt ide- és odajáró szerkezetek segélyével már most igen könnyen állíthatunk elő különböző alakú munkadarabokat. A befogó szán motolla alakjával bír, mely megfelelő tartók segélyével az említett (15) fenéklemez által hordatik ki, melynek két oldalrésze a kengyelalakú (15x) haránttartó által van összekötve. Ezen motolla három (16a 16b és 16c) korongokból (2. ábra) áll, melyek egymással négy (16d) csavarorsó segélyével vannak összekötve. A két külső (1 6á és 16c) korong oldalas elmozdulás ellenében rögzítve van, míg a belső (16b) korong az említett orsók mentén elmozgatható úgy, hogy a befogó hüvelyt a tárgyak különböző hosszához képest be lehet állítani. A (16a és 16b) korongok két-két befogó hüvelyt vagyis jobban mondva a (16a) korong két (17) befogó hüvelyt (6. ábra) és a (16b) korong pedig két (18) forgató tövist hord. A befogó hüvelyek és a forgató tövisek a (16e) hüvelyekben vannak ágyazva, melyek a (16a és 16b) korongokon vannak megerősítve. Két befogó szerkezetnek elrendezése folytán az egyik, mindig használaton kívül marad úgy, hogy a már megmunkált, kész munkadarabot eltávolíthatjuk és új fadarabot illeszthetünk be, miközben a másik befogó még működik. Az épen használatban lévő befogó szerkezetet a (19) csavarkerék segélyével a következő módon hajtjuk: A (3) hajtó tengely a (20) kúpkereket hordja, mely a (21) kúpkerékkel kapcsolódik; ez utóbbi a (22) tengelyen van megerősítve, mely az esztergapad egyik oldala mentén van vezetve és egy a (19) csavarkerékkel kapcsolódó (23) végnélküli csavart (5. ábra) hord. A (19) csavarkerék az űrös (24) tengelyen (7. ábra) van megerősítve, mely az ide- és odamozgó (15) fenéklemezen elrendezett alkalmas tartókban forgathatóan van ágyazva. A (24) tengely furatán a (25) kapcsoló tengely van átvezetve, mely belső végén egy (25a) kapcsolási részét hordja; ezen kapcsolási rész akként vau kiképezve, hogy az a működésben lévő hefogó hüvely külső (17a) végébe (2. ábra) pontosan beleillik és ennek folytán ez utóbbit a (19) csavarkerék sebességével forgatja. A kapcsoló szerkezetnek a befogó hüvellyel való be- és kikapcsolását a (26) kapcsolási villa segélyével foganatosítjuk, melyet az esztergapad mellső végétől a szokásos módon működtetünk. A mellékelt rajzokban bemutatott fogana-
