17763. lajstromszámú szabadalom • Újítás járművekkel együtt mozgó sineken
— 3 elkerüljük, az (1' 2' . . .) szegmentek végeit vagy lemetszük (4. ábra) vagy azokat a kerék kerületével konczentrikusan meghajlítjuk (5. ábra). Hogy a kerék lökés nélkül menjen át az egyik szegmentről a következőre, a szegmentek mindkét végén foganatosított lemetszés illetve meghajlítás szögének *-nak és a meghajlítás sugarának r-j-s-nek kell lennie, amikor is (s) a szegmentek vastagságát jelöli. Ha (r-j-s) tang. * = -i-1, akkor a csuklós Ui sokszög kerékabronccsá lesz, a miért is a-nak kisebbnek kell lennie arc. tang. ,,, *— r nál. ° 2 (r—s) A szegmentvégek lemetszése, illetve meghajlítása megkönnyíti úgy a keréknek az egyik szegmentről a másik szegmentre való áthaladását, mint annak forgását is és e mellett a szegmenteknek a gyors mozgásnál nem egészen elkerülhető nagy ütődését úgy a kerékabroncshoz, mint a földhöz részben beszünteti. A hosszúk közepén az (1, 2, 3, 4, 5, 6,7, 8) csuklós sokszögnek (10. ábra) (9, 10,11, 12, 13, 14, 15, 16) csapjai körül forgó (lásd a 11. ábrát is, a hol a talpak [29]-el, a szegmentek [30] és |31]-elés a csapok [25, 26, 27, 28]-al vannak jelölve) (17, 18, 19, 20, 21, 22, 23. 24) síntalpak elrendezése következtében a földön nyugvó sínszegmenteknek nagy fölfekvési föliiletet kölcsönözünk és egyúttal kikerüljük azon hátrányt, hogy a keréknek valamely csukló fölött való elhaladásakor a szomszédos szegmentek egyikének sülyedése közben a másik megemelkedjék. A talpak hossza valamivel kisebb legyen, mint a sínszegmentek, illetve a sokszög oldalainak hossza. A talpakban elrendezett csapágyak, melyek az illető csapok befogadására szolgálnak, függélyes irányban kis szabad mozgási közzel bírjanak, mely valamivel nagyobb legyen, mint (r-f-s) (1 cos. a), hogy a csukló csapjai ne terheltessenek. Ha a sínszegmentek az ezeket körülfogó talpakon elfordulnak (7. ábra), akkor az utóbbiakban a csukló csapjait befogadó (32) csapágyakat vízszintes hasítékok alakjában kell kiképeznünk, hogy a kanyarodást a 7. ábra szerint lehetővé tegyük. Ezen esetben n = o lehet. A kanyarodást már most a 11. ábra szerint a (26) ruganyos ágyazással megkönynyíthetjük. Ha (i) a (32) hasítékok (7. ábra) szabad közének hosszát, (t) a két hasítéknak egymástóli távolságát és (Sl) a kanyarodás sugarát jelöli, akkor megközelítőleg a következő egyenlet áll fönn: Az (Sl) kanyarodási szög, mellyel a kerék az egyik szegmentről a másik szegmentre való áthaladása közben elkanyarodhatik, megközelítőleg a következő egyenlet áltál van meghatározva: Sl = 2 arc. tang. — 3. u Az (n) szabad köz e szerint kanyarodásokat enged meg, a nélkül, hogy e közben a sínszegmentek a talpakon és ez utóbbiak a földön csúsznának. Ha (S2) a kanyarodás sugarát (8. ábra), (S2) a kanyarodás szögét és (j) ugyanazon szegmenten elrendezett, hasítékalakú csapágyaknak szabad mozgási közét jelölik, akkor S2 = ---- 4. n és S2 = arc. tang. r- 5. Hogy a kanyarodásokat megkönnyítsük, az ez in hasítékok (36) falát a szegmentnek szimmetriasíkjához képest (S2) szög alatt kell meghajlítanunk (8. és 10. ábra). Az övsínek már most szabadon kanyarodhatnak, ha a talpak és a sínszegmentek közötti összeköttetést a (33) villával foganato• sítjuk (9. és 9a ábra), mely egyrészt a sín-I szegmentek (34) tengelye, másrészt a czélszerüen korong gyanánt kiképezett talpnak (35) csapja körül forgathatóan van elrendezve. A sínszegmenteket czélszerüen csatorna alakjában képezzük ki, hogy azok a kerékabroncsot befogadhassák (3., 9, 10. és 11. I ábrák).
