17745. lajstromszámú szabadalom • Kihúzó asztal
A jelen találmány tárgyát képező kihúzó asztal a mellékelt rajzokban egy foganatosítási alakjában van bemutatva, mely az eredeti asztalhossznak háromszoros meghosszabbítására van berendezve. Az 2. ábra az összetolt asztalnak oldalnézete ; A 1. ábra részben (mindegyik oldalon 1 betéttábla szélességére) kihúzott asztal oldalnézete ; A 3. ábra az összetolt asztalnak fölülnézete leemelt sfsztaltáblánál; A 4. ábra a teljesen kihúzott asztalnak függélyes hosszmetszete a középen át; Az 5. ábra metszet a 4. ábrának A—B vonala szerint. A találmány tárgyát képező asztal lényegében a leemelhető (a) asztaltáblából (1. ábra) a (b) asztalkereten belül elrendezett vezetékekből és ezekben mozgatható kihúzó sínekből, valamint a legtávolabb kihúzható sínpárokra erősített egymással sarkvasak által összekötött (c d e) betéttáblákból és végül az alsó asztalvázból áll. Az (a) asztaltábla, mely a (c d e) betéttáblákat összetolt állásuknál elfödi, csak egyszerűen rá van fektetve az asztalra és alsó oldalán elrendezett két csapjával a szokásos módon az asztal fölső (f) harántléczében (3. ábra) kiképezett (g) kivágásokba nyúl; az asztaltábla tehát ezen állásából el nem tolódhatik, de azért könnyen megemelhető. Az asztalkeretnek (b) hosszoldalaival párhuzamosan két helytálló (h) vezető lécz van elrendezve (5. ábra), melyek a kihúzó sínek vezetésére szolgálnak. A (h) vezető léczek ezen czélból mindkét hosszoldalukon a föltüntetett alakkal bíró vagy esetleg fecskefarkharántmetszetü (i) hornyokkal vannak ellátva, melyek a 4. ábrában látható módon rézsútos (átlós) irányban vannak a (h) léczen végigvezetve, még pedig akként, hogy az ugyanazon (h) lécz két oldalán elrendezett (i) hornyoknak függélyes vetületei egymást keresztezik. A két (h) léczen tehát összesen négy (i) horony vau elrendezve, melyek közül (a megkülönböztetés czéljából) azokat, melyek az asztal középvonala felé fekszenek, belső, a (b) keretrész felé fordítottakat pedig külső vezető hornyoknak fogjuk nevezni Mindegyik (i) vezető horonyban egy-egy (j) kihúzó sín tolható el, mely (k) bordájává (2. ábra) a megfelelő (i) horonyban vezetődik, úgy hogy csak a kihúzás és a betolás irányában mozgatható el, minden más irányban való elmozdulás ellenében azonban biztosítva van. Az egyik vezető lécznek külső és a másik vezető lécznek belső (i) hornyában vezetődő két (j) sín egy összetartó sínpárt képez és az asztal egyik oldala felé való kihúzásra szolgál, míg a másik két (i) horonyban vezetődő (j) sínek az asztal másik oldala felé húzatnak ki. Mindkét sínpár és az ehhez tartozó részek az asztal mindkét oldalán teljesen azonosak, a miért is a következőkben csak az asztal egyik felét fogjuk leírni; ugyanazon részek természetesen az asztal másik oldalán is vannak elrendezve. Mindegyik (j) sínben egy vízszintes horony van kiképezve, melyben egy további (I) kihúzó sín vezetődik (m) bordája segélyével. Az (1) síneken (n)-nél az (e) betéttábla van forgathatóan megerősítve, mely utóbbival sarkvasak segélyével a (c d) betéttáblák vannak összekötve, még pedig akként, hogy a három (c d e) betéttáblát spalettaszerüen összerakhatjuk vagy szétnyitva a kihúzott (j 1) sínekre fektethetjük. Az asztal kihúzásánál előbb a (j) sínek huzatnak ki az (1) sínekkel együtt, a (h) léczeknek (i) hornyaiból és aztán, mihelyt a (j) sínek határállásukba értek, az (1) sínek húzódnak ki a már kihúzott (j) síneknek vezető hornyaiból. A visszatolás fordított sorrendben történik; ugyanis előbb az (1) sínek, azután pedig a (j) sínek tolódnak vissza eredeti állásukba. Hogy azonban a (j és 1) síneknek ezen meghatározott sorrendcen való kihúzása és összetolása lehetséges legyen és az összes sínek ne egyidejűleg mozdíttassanak el vezetékeikben, az asztal még a következő segédalkatrészekkel van ellátva. Az asztalkereten belül, még pedig mindegyik (j) sín pályájában egy-egy, tehát négy
