17670. lajstromszámú szabadalom • Lánczhegesztő gép

•r 4 -végzi (lásd a 10—12. ábrát). Annak következtében, hogy az (54 és 54x) pofák az (58) ékdarab lejtős fölületébe ütköznek, eme pofák helyzete biztosíttatik. Az (54 54x) pofákon az (59) nyújtványok akként vannak alkalmazva, hogy a nyújtványok és a (28) alsó sablon tulajdonképeni (34) sablonrésze között akkor, mikor a pofák zárva vannak, a (32) kiugrás átvezetésére alkalmas (59x) üreges tér keletkezzen (10. és 19. ábra), mely a hegesztendő végek lehűlését is meggátolja. Hogy a hegesztendő végek annak következtében, hogy belső oldalaik a (28) sablon (27) kiugrásaival érintkezve, le ne hűlhessenek, az (54 és 54x) pofák félköralakú (v) kivágása oly tágas, hogy az utóbbi a hegesztendő végeket ne hajlítsa le egészen a (27) kiugrásig, hanem attól bizonyos távolságban tartsa (lásd a 10. és 12. ábrát). Ily módon sem kívül, sem alul, sem belül a hegesztendő végek nem érintkeznek idő előtt a sablonok vagy formáló pofákkal, tehát eme végek idő előtt le sem hűlhetnek. Miután a lánczszemek szárai a kellő mértékben meghajlíttattak, a (19) exczenter időközben annyira elfordult, hogy a (20) emelőpár először a (17) kiugrásról, azután a (18) kiugrásról lecsúszhatik. Ezenközben a (23) ütőemelő a (24) rúgó hatása alatt két ütést végez, minek következtében az egymás fölött fekvő lehajlított szárak összehegesztetnek (11. ábra), mi mind gyors egymásutánban történik. A száraknak a hegesztés helyével szomszédos részei a hegesztési hőben ugyancsak némileg lyukacsossá váltak, de az ütések által előidézett, két oldal felé történő anyageltolódás következtében eredeti szerkezetüket és vastagságukat ismét visszanyerik. A két (30 és 34) sablon a hegesztés helyét körkeresztmetszetűvé teszi, a láncz többi részét, miután az amúgy is körkeresztmetszetű, a kalapács az alkalmazott magasan fekvő sík fölület miatt nem éri. A (23) ütőemelő lefelé mozgásánál a (32) ütköző a pofák (59) nyújtványa és a (34) sablonrész között fekvő (59x) üregbe (19. ábra), valamint a (28) alsó sablon (37) nyílásába lép. A (32) ütköző mellső alsó fölületén le van gömbölyítve (lásd a 8. és 17. ábrát) és főczélja az, hogy a lánczszemnek a (27) kiugrás által a (34) sablonrésztől távol tartott összehegesztendő részét az ütés pillanatában pontosan a (34) sablonrészbe nyomja, továbbá mellékczélja az, hogy a hegesztésnél hegesztő borda képződését meggátolja, minthogy az ütköző felé eső oldalon anyag ki nem léphet. Ha a két ütés megtörtént, a (23) ütőemelőt a (16) nagy ütköző ismét fölemeli. Most már a (43) vissza vivő exczenter jön működésbe és a (42 46 47 48 49 50) tagok segélyével az (51) karok és (54 54x) pofák kinyílását idézi elő. Egy fordulat befejezte után a (15) ütköző rúd és a (9) kikapcsoló ütköző a (7) karmantyút az (5) kerékből automatikusan kikapcsolja ós a gép megáll. A (60) orr (4. ábra), mely a (15) rúdra fekhetik, a (7) karmantyú túlságos nagy mérvű elfordulását meggátolja. A mint a formáló pofák kinyiinak, a kész lánczszemet az alsó sablonból ki lehet emelni, a (39) láncztartóba be lehet akasztani és egy új szem hegesztését meg lehet kezdeni. A (23) emelő által kifejtett ütés erejét, illetőleg a (24) rúgók feszültségét a (61) y íven beállítható (62) emelő, a (63) tengely és (64) emelő (1. és 2. ábra) segélyével lehet szabályozni. Hogy az esetleges üres ütések káros hatását elkerülhessük, a (23) emelőn egy (65) kalapácsfej van alkalmazva (2. ábra), mely az (58) ékdarab (66) üllőjére üt, mielőtt a fölső és alsó pofák egymással érintkezhetnének. Mindeddig föltételeztük, hogy a lánczszemeket a szem hosszanti oldalán kívánjuk egyesíteni, de mint azt már föntebb is említettük, a lánczszemeket görbületüknél is zárhatjuk, mely czélból csak az szükséges, hogy a két sablont megfelelően módosítsuk. Ily sablon a 20—29. ábrán látható, nevezetesen a 20. ábra a fölső sablon elölnézete, a