17632. lajstromszámú szabadalom • Mótorkocsik és hasonlók hajtókerekeinek kapcsolására szolgáló kötés

Megjelent 1900. évi április hó 7-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 17632. szám. XX/a OSZTÁLY. Mótorkocsik és hasonlók hajtókerekeinek kapcsolására szolgáló kötés. MOLAS EDE, LAMIELLE JENŐ ÉS TESSIÉR ALFONZ MÉBNÖKÖK PÁRISBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 julius hó 14-ike. A szóban lévő találmány valamely járműnek egy és ugyanazon tengelyére ékelt hajtókerekeinek oly módon való kapcsolására vonatkozik, hogy a kerekek egymásra viszonyított elmozdulása lehetséges legyen, ha a jármű kanyarulatokban mozog. Az eddig erre a czélra használt áttevések nagyobb részt fogaskerékáttevések, melyek a kanyarodó jármű különböző íveket leíró kerekeit csak akkor hajthatják automatikusan különböző sebességgel, ha az űttest és a kerekek között különböző nagyságú súrlódás okozta ellenállás lép föl. Ha tehát a két keréknél a súrlódás okozta ellenállás akkor változik meg, mikor a kocsi menetilánya nem változik, az erőátvitelben zavarok lépnek föl. így pl. ha a közönséges forgó mellső tengellyel bíró kocsi egyik kereke egyenes irányú mozgásnál, mikor a két keréknek egyenlő sebességgel kellene forognia, kőbe ütközik, vagy más ellenállásra akad, a jelzett áttevés működésbe fog jönni, tehát az illető kerék épen akkor nem fog forogni, mikor az az ellenállás legyőzése czéljából különösen szükséges. Ekkor a gép csupán csak a másik kereket forgatja, mely túlságosan gyorsan fog forogni, tehát a kocsi ezen utóbb jelzett kereke egy körpálya leírására fog törekedni, mely körpálya középpontja a másik kerék fölfekvési pontja fog lenni, mi természetesen a jármű kormányzását nehezíti meg igen nagy mértékben. Ép ily káros hatással van a kormányzásra a lejtős útkeresztszelvény, mert az először ellenállásra akadó kerék hirtelen kikapcsoltatik. Tényleg annak, hogy az automatikusan beálló kerekekkel bíró motoros kocsikat gyakran nem lehet vezetni, csak az az oka, hogy a két kerék fölváltva kapcsolódik ki, még pedig épen ellentétesen, mint p, hogy a kikapcsolódásnak a föllépő ellenállások legyőzése szempontjából történnie kellene. Hogy ezeket a hátrányokat és az ezek nyomain föllépő komoly bajokat, az áttevés fogainak eltörését elkerüljük, a találmány szerint egy súrlódó kötést alkalmazunk, melynek fogazása nincs és csakis a kormánymű állásának megfelelően kapcsolódik ki és be, ha a kormánymű elfordíttatik. Ha azonban a kormánymű elfordul, az a kerék, melynek kisebb sugárú körívet kell leírnia, oly mértékben kapcsolódik ki, hogy a kerék forgássebessége épen kellő módon kisebbedjék, a másik kerék pedig épenev- . vei arányosan kapcsoltatik be. Tehát a kötés szabályozható és a szabályozás a két