17560. lajstromszámú szabadalom • Sebesség változtató szerkezet
Megjelent 19 Q0. évi áprili s h ó 2-án. MAGY. jfe KIR. SZABADALMI B^S HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 17560. szám. Ve/l. OSZTÁLY. Sebességváltoztató szerkezet. REEVES MILTON OTHELLO MÉRNÖK COLUMBUSBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 augusztus hó 8-ika. A jelen találmány oly szerkezet megteremtését czélozza, mely lehetővé teszi a sebességnek a maximumtól egy minimumig való változtatását a nélkül, hogy a kezdeti, vagyis a tulajdonképeni hajtósebesség módosíttatnék, és a nélkül, hogy az erőátvitelre használt szíjban uralkodó feszültség módosíttatnék. A szerkezet lényegében egy tetszőleges keretben ágyazott két párhuzamos tengelyből áll, melyek mindegyike egy pár kúpos és a tengelyre ékelt hajtóelemet hord, mely hajtóelemeknék kúpos oldalai egymásfölé vannak fordítva. A hajtóelemek mindegyike előre nyúló aggyal bír, mely egy golyós csapágyhoz támaszkodik. Mindegyik hajtóelempárnak megfelelő csapágyai a tengelyek középtávolságáuak felében forgathatóan ágyazott emeltyűk által vannak egymással összekötve, úgy hogy a midőn az emeltyűk forgásai csapjaik körül ellendíttetnek, az elempárok egyike közelíttetik, míg a másik távolíttatik. Az említett hajtóelempárok között ékalakú szélekkel bíró szíj van kifeszítve és midőn az elempárok egyike széjjelmozgattatik, a szíj közöttük kisebb átmérőjű szelvényen nyugszik, míg a másik pár ugyanakkor egymásfelé mozgattatván, közöttük a szíj nagyobb átmérőjű szelvényre jut, miáltal az egyik tengelynek sebessége a másikhoz képest módosíttatik. Ismeretes azonban, hogy hosszabb szíj kell egy nagyobb és kisebb átmérőjű szíjkorongnak összeköttetésére, mint két középnagyságú, egyenlő szíjkorongnak egymással ( való összeköttetésére, ugyanazon tengelyközéptávolságnál. Midőn tehát a hajtóelemek tengelyükön az említett emeltyűk közvetítésével eltolatnak, akkor az egyik ellempár ugyanannyival távolíttatik egymástól, mint a mennyivel a másik elempár tagjai egymáshoz közelíttetnek, vagyis a közeledő elempár által szolgáltatott hajtó-átmérő ugyanannyival növekszik, mint a mennyivel csökken a széttolt elempár által szolgáltatott hajtó-átmérő. Itt is tehát fönnáll az, hogy az elempároknak ezen állásában hoszszabb szíjra van szükség, mint azok középállásánál, midőn mindkét elempár ugyanazon hajtó-átmérőt szolgáltatja. A jelen találmány szerint már most a szíjat valamivel hosszabra szabjuk meg, mint a mennyi szükséges lenne a középállásban lévő elempárok összeköttetésére; egyszersmind gondoskodunk arról, hogy a két elempár bizonyos differencziális arányban mozgat-