17546. lajstromszámú szabadalom • Zenélő automata készülék
- 7 -nyal bír, mely (117) görgőjével a (61) bütykös korongon vezetődik. Az 5. ábrából világosan látható, hogy a (104) és (109) szalagok dobjaiknak ellentétes oldalain futnak föl, úgy hogy, ha a részek az 5. és oá. ábrákban föltüntetett állásban vannak, és ha a (39) segéddob a berajzolt nyíl irár nyában forogt a (117) görgő a (61) bütykös korongon annak a középponthoz közel eső pontjából a kerület felé fog csúszni. E szerint a (61) bütykös korong mozgása közben a (114) fogazott ívet az 5. ábrában látható állásából a 6. ábrában föltüntetett állásba lendíti ki, mely ívnek mozr gása a (111) csiga, a (109) szalag, a (115) csigák és a (104) szalagok közvetítésével a (101) karokra vitetik át, melyek egy kótakorongot a hatásos állásba emelnek. Erre a (117) görgő a (61) bütykös korongnak (118) hengeres részeinek egyikére kerül. Ha a bütykös korong tovább mozog, akkor a (117) görgő annak ellentétes oldalán legördülve, ismét eredeti állásába visszakerül, a mely állásában a szerkezet megállítása után vesztegel is. A (117) görgőnek a bütykös korongnak ellentétes oldalán való legördülése közben egy kótakorong a kocsin való állásába sülyesztetik, a mikor is a (101) karok megterhelése a görgőt a bütykös koronghoz szorítja. Megjegyezzük, hogy a (39) dobnak egy fél fordulata alatt egy kótakorong a hatásos állásba emeltetik és a kocsiba visszasülyesztetik. Miután a kótakorong hatásos állásba emeltetett, szükséges, hogy a (13) csap és a (14) szorító rúd is megfelelően mozgattassanak. Ezen czélból a (14) szorító rúd mindkét végén egy-egy (119) rúddal van összekötve (2. ábra), melyek a (6) lemezen átjárnak és végükön a beállítható (120) gyűrűvel bírnak, míg a (119) rudak másik vége körül a (121) rúgók vannak elrendezve, melyek a (14) szorító rudat eltávolítani igyekszenek. A (37) tengelynek mindkét végéhez közel a (122) karok (3. ábra) beállíthatóan vannak megerősítve, melyek fölső, villaalakban kiképezett végükkel a (119) rudat körülfogják és a (12Q) gyűrűnek belső fölületéhez támaszkodnak. A (37) tengely ezenkívül a (123) kart is hordja (6. ábra), mely a (124) rúd által a (13) csappal csuklósan van összekötve, mely csap, a mint említettük, a (24) védő lemez (23) hüvelyében ide-oda tolható. A lengő (37) tengelyre ,ezen fölül a (125) kar is van ékelve, mely végén elrendezett (126) görgőjével a (39) segéddobnak (62) bütykeinek útjába esik. Miután egy kótakorong a hatásos állásba >/an megemelve, a (39) dob a 6. ábrában föltüntetett állásba kerül, a mikor is a (62) bütyköknek egyike a (126) görgőbe ütközik (lásd a szakadozott vonalakat), miáltal a (125) kar és a (37) tengely ellendíttetnek, úgy hogy a (13) Csap a kótakorong czentrális furatába tolatik és a (120) gyűrűhez támaszkodó (122) kar a (14) szorító rudat a kótakorong felé mozgatja. Ha a (39) dob tovább forog, akkor mindenek előtt a (126) görgő a (62) bütyökről a dobnak félhengeralakú (127) fölületére kerül, minek következtében a (14) szorító rúd visszamozgattatik és a (13) csap a kótakorong czentrális fúratából kihuzatik. Azon (szerkezet, mely az egyik dobot vagy motort önműködően megindítja, mihelyt a másik az, általa mozgatandó részeknek működtetése után nyugalomba jön a következő: Ezen szerkezet a 18. ábrában sematikusan, perspektivikus nézetben van föltüntetve. Itt a fő- és a segéddob pontvonalkázottan van jelölve, míg a (128) kör a (38) fődobnak bütykös korongját a (129 és 130) körök a (39) segéddobnak bütykös korongját jelentik. A mint a 3. ábrából látható, a (40) vázra a (131) rész a (132) csavar segélyével van megerősítve. Ezen (131) rész az említett egyik dobnak a másik dob megállítása után való megindítására szolgáló szerkezetet hordja. Ugyanis a (133) emeltyű (18. ábra) a (134) csapra van ágyazva, a mikor is a (133) emeltyűnek egyik vége az (5) emeltyűvel a (135) rűd
