17500. lajstromszámú szabadalom • Vonós zenélőmű kicserélhető hangjegylapokkal vagy hangjegyhengerekkel

lyukak között megmaradt anyag által történik. Mivel a húrnak a hangjegyfog' által előidézett, a vonószalag felé irányuló elmozdulása mindig ugyanaz marad és így a vonószalag a húrt mindenkor változatlan nyomással hozza rezgésbe, változó erősségű rezgés elérhetése czéljából a (D) asztal, mely fölött az (E) vonószalag mozog, eltolhatóan van ágyazva, és az asztalnak eltolása oly berendezés által létesíttetik, mely egy (v) tengelyre erősített és fölfelé villaalnkúan végződő (vl) emeltyűből és a szintén a (v) tengelyre erősített (v") exczenterekből áll. A villaalakú (vl) emeltyű egyik vége tetőalakú (vili) csúcsban végződik, míg a másik vége (vIV) koronggal van ellátva és vagy az egyik vagy a másik végre gyakorol a hangjegylapfogva befolyást. Ezen czélból a (vl) emeltyű villaalakú végeinek pályája irányában különböző alakú hangjegyekkel ellátott két hangjegy-út van alkalmazva, és pedig a tető alakú (vili) vég számára szolgáló út (\vl) hangjegynyílásokkal bír, míg a másik út kiemelkedő (w) hangjegyekkel bír. Ha már most rendes körülmények között a (vl) emeltyű (vlII) végét egy rúgó hatása folytán a hangjegylap alsó fölületéhez szorítva képzeljük, úgy ezen (vlII) csúcs egy hangjegynyílás lölötti elhaladása alkalmával az illető nyílásba beleesik, a mi a (vl) emeltyűnek és ezzel együtt a (v) tengelynek valamint a (vll) exczentereknek elforgását idézi elő. tehát a (D) asztal saját súlyánál fogva lefelé ereszkedik, a miáltal a húr és vonószalag közötti távolság nagyobb lesz (lásd 23. ábrát). Ha ellenben a haugjegylap továbbmozgatása alkalmával egy a (vIV) korong pályájábanfekvő hangjegy találkozik e koronggal, úgy az ellenkező hatás lép föl, a mennyiben a (vl) emeltyű a (v) tengellyel együtt, valamint a (vll) exczenterek ellenkező irányú forgásba jönnek, a (D) asztalt fölfelé mozgatják és az (E) vonószalag a (C) húr felé közeledik (lásd 24. ábrát). A (vl) emeltyű nyugalmi helyzetében (lásd 21. ábrát) a (D) asztalnak a húrokhoz képest olyan a helyzete, hogy a megpengetés mezzoforte hangot ad. A 25—30. ábrák ollós emeltyű rendszereket tüntetnek föl, a melyek segélyével a húroknak a vonószalag fölé irányuló gyorsabb mozgása érhető el és ez ollós emeltyűk főként a középső és legmagasabb húrok működtetésére szolgálnak, mert ezeknél gyakran kívánjuk a rövid és gyorsan egymásután következő hangokat. A. 4. lap 25. és 26. ábrái oly mozgató berendezést tüntetnek föl, a melynél a (C) húr az (x-nél) fölfüggesztett (Q) olló és az ezzel kapcsolt (xl) peczek segélyével lesz az (E) vonószalag felé mozgatva. Az olló e szerkezetnél egy, fölső szárára ható (R) ütköző által lesz mozgatva és pedig a (c) hangjegyfognak az ütköző fölső végén lévő (S) korong fölött való elhaladása alkalmával a (T) ütköző lécztől el a fölső ollószár felé löketik, a mi a (Q) ollónak gyors összenyomódását í 11. megnyúlását és ezzel együtt a (C) húrt az (E) vonószalag felé vezető (xl) peczek gyors lefelé haladását idézi elő (lásd 20. ábrát). A K) részeknek kiindulási helyzetükbe való visszavezetése, mihelyt az ütköző tehermentesítve van. az önmagától nyugalmi helyzetébe térő húr által é3 az ütközőre ható rúgó egyidejű hatása által eszközöltetik. A 27. és 28. ábrák ugyanazon ollórendszert tüntetik föl, csakhogy itt az (R) ütköző helyett egy lengő (U) kar van alkalmazva, mely egyrészt szintén egy (S) koronggal van ellátva, másrészt pedig egy közbenső (y) tag által a (Q) olló egyik fölső szárával van összekötve. Ha már most a (c) hangjegyfog az (U) kar (S) korongja fölött elhalad, az olló a közbenső (y) tag közvetítésével összeszoríttatik és az (xl) nyomó peczek a (C) húrral ezen pillanatban nagy utat ír le (lásd 28. ábrát), a miáltal a (C) húrnak gyors és biztos megpendítése éretik el. A -9 és 30. ábrákban föltüntetett berendezésnél egy (z-nél) forgathatóan ágyazott és a (c) hangjegyfognak az (S) korong fölött való elhaladása alkalmával működésbe jövő (V) könyökemeltyű hat a vele (zl-nél) csuklósan kapcsolt (z2) közbenső tag köz-