17262. lajstromszámú szabadalom • Újítás foghúzó fogón

Megjelent 1900. évi február hó 26-án. MAGY. ggg KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 17262. szám. vri/e. OSZTÁLY. Újítás foghúzó fogón. STEFFEN ÁGOST FRIGYES VILMOS FOGORVOS CUXHAVENBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 julius hó 31-ike. A következőkben leírt és a mellékelt rajzban ábrázolt fogó bajonnetfogó ; ívelt, de mindazonáltal teljesen záródó csőrszerű pofákkal, melyek arra szolgálnak, hogy egész fogakat (teljes koronájával), fogakat, melyeknek koronája javarészt elpusztult, valamint a fölső fogsorban lévő foggyökeret kihúzhassunk. A bejelentés tárgya a mellékelt rajzban van bemutatva és pedig: 1. ábra a fogónak távlati nézetét; 2. ábra fölülnézetét; 3. ábra pedig fölülnézetét mutatja, A fogó következőképen van alakítva: A fog nyaka képezi minden fogónak a fő támadási fölületét, erre gyakoroltatik t. i. a fogó által a legnagyobb erő a fogkihúzásánál. Az eddigelé alkalmazott fogóknak az a hátránya van, hogy egyiészt a fogó csőrszerű pofája a fog koronáját, illetve a fogkorona-maradékot oly erősen szorítja össze, hogy az szétroppanhat, másrészt a csőrszerű pofák végükön oly élesen vannak egymás felé hajlítva, hogy a korona és a fognyak közötti átmeneti részen való megfogás alkalmával a fogkoronát, illetve annak bentlévő darabját igen könnyen lemetszhetik. Gyökérhúzás vagy kitördelődött koronánál használatos White-féle fogók is a legritkább esetben felelnek meg, minthogy a fogó csőrszerű pofái, bár összecsukódnak, de már a legkisebb nyitásnál divergálnak, úgy hogy az egyik pofának, mely tulajdonképen a fogeltávolítást létesíti; míg a másik az emelő alátámasztási pontja gyanánt szolgál, a divergálás folytán kevés fölfekvési fölülete van s így a legtöbb esetben a gyökerek fölött elsiklik. Ezen hátrányt az új fogónál az által kerüljük el, hogy (a) csőrét úgy alakítjuk, hogy az szerkezeténél fogva a fogak anathomiaí alakjához illeszkedik, a mennyiben az élein lévő (b) nyílás, annak daczára, hogy a csőrök csukottak, a fogüregbe való besiklását lehetővé teszi. Egyidejűleg a fogó csőrszerű pofái egész terjedelmükben a fognyakhoz simulnak, mindazonáltal elegendő köz marad közöttük és a fogkorona, illetve a fogkorona maradékai között, úgy hogy a fog eltávolításánál a fognyakra gyakorolt nyomás lassan és egyenletesen megy át a fog koronájára, miután az egyik csőr ívelése folytán a fognyakon a koronára támaszkodik, míg a másik csőr ívelése folytán fogeltávolítással járó mozgás daczára eléggé terjedelmes támasztó