17161. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nitrogén szegény fűtőgázoknak előállítására szénhydrogén tartalmú tüzelőanyagokból

Minthogy a forró vízgáz a gáztalaiiítási téren való keresztülhaladásakor melegét legnagyobb részben átadja, azért a skrubber nélkülözhetővé válik. Ha súlyt fektetünk arra, hogy sok mellékterméket, kátrányt és ammoniákot nyerjünk, akkor a már leirt eljárást akként módosítjuk, hogy nemcsak a végleg a gázométerbe áramló fölöslegből választjuk ki a kátrányt, hanem általában az egész gázmennyiségből, mely az (0) nyíláson át eltávozik. FIzen czélból a (C) tolattyút nyitjuk és az (Y) szelepet lecsavaroljuk. Ez által az egész keveréknek a (T) hűtőkészüléken kell keresztül haladnia, míg az esetleges fölösleget a (H) csővezetéken keresztül vezetjük a gazométerbe. A fejlesztés közben előállított terméknek természetére való tekintettel tehát ezen eljárást négyféleképen foganatosíthatjuk: Úgymint a vízgáznak a melléktermékek, mint olyanok nyerése nélkül, úgyszintén azoknak nyerésével foganatosított előállításával. Kevert gáznak a melléktermékek, mint olyanok részbeni nyerésével és úgyszintén azoknak teljes nyerésével foganatosított előállításával. Az eddig leirt berendezés és eljárás még annyiban tökéletlen, a mennyiben a gázkeverék vízgőzzel vagy a nélkül, alul vagyis ugyanott áramlik a tüzelőanyagoszlopba, a hol a levegőt is bevezetjük. A keverék a tüzelőanyagnak azon rétegét, melyen legelőször halad keresztül, nagyon lehűti. Ezen réteg újólag fűtésnél azonban ismét izzásba hozatik, ha csak a lehűtés nem történt túlságos mértékben. Ha a kagylótolattyút túlságos soká hagyjuk a «gázfejlesztés-» állásban vagy ha a levegőnek az újbóli fűtésnél rögtön túlnagy nyomást adunk, akkor a tüzelőanyagoszlop c<hidegre» fuvatik és az üzemben zavar áll be. Ezen hátrányt az által háríthatjuk el, hogy a keveréket váltakozva a tüzelőanyagoszlop alatt vagy fölött vezetjük be. Csakhogy ezen esetben egyrészt a kezelő munkás figyelmességére vagyunk utalva, másrészt a keveréknek fölül való bevezetése melegveszteséggel jár: a keverék a hideg szénnel érintkezik, a vízgőz, kátránygőz stb. kondenzálódnak és ezenfölül a fejlesztett nagy hőmérséklettel biró gáz a tüzelőanyagoszlop legforróbb részén távozik el, a mi nagy melegveszteséget okoz. Mindezen hátrányok a 3. ábrában föltüntetett berendezésnél nem léphetnek föl. A két (VI) és (V2) akna alul közvetlen összeköttetésben áll egymással. A két tiizelőanyagoszlop alatt a csak levegő bevezetésére szolgáló ós mindkét akna számára közös (Z) bevezető cső van elrendezve. Azonkívül még a négy, illetve három csövet befolyásoló (4), illetve (3) tolattyúk és a (Dl) és (D2) gőzbevezető csövek vannak elrendezve. Ezen berendezés működési módja már most a következő: Mindkét aknát félmagasságáig koksszal és azonfölül friss tüzelőanyaggal töltjük meg. A két aknában lévő kokszot a (Z) csövön át bevezetett levegő segélyével izzásba hozzuk. A távozó gázok (Rl) és (R2) gyűrűs terekből, a koksz és szén közt a nyitott (Sl) és (S2) tolattyúknál a szabadba kiáramolnak. Ezen két tolattyú segélyével mindegyik aknába a bevezetett levegő mennyiségét külön-külön szabályozhatjuk. A melegre fúvás befejezte után mindkét tüzelőanyagoszlop alul a legforróbb, (Rl) és (R2) gyűrűs tér mellett a koksz csak kevéssé meleg, míg a kőszén az (El) és (E2) terekben relatíve hideg lesz. Már most a gázfejlesztést megkezdhetjük. Ha vízgázt akarunk előállítani, akkor a (P) és (C) tolattyút zárjuk, az (Y) szelepet és az (N) tolattyút ellenben nyitva hagyjuk. A levegő bevezetésére szolgáló (Z) csövet, valamint a két (Sl) és (S2) tolattyút szintén zárjuk. Az (X) ventilátort vagy valamely más szívó készüléket működésbe hozunk és (Dl) csövön keresztül gőzt bocsátunk be. A gőz a távozó gázok által fölhevített (Ki) gyűrűcsatornán áramlik keresztül és (Rl) téren kiáramolva, az (El) és (V) terek között e kevéssé meleg kokszszal érintkezik, a kokszoszlopon áthaladva, fokozatosan fölbontásig fölhevíttetik és mint forró vízgőz a (V2) aknába áramlik az (E2)