17086. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fa tűzállósítására és corrosiv hatásának megakadályozására egyetlen impregnáló folyadék segélyével

megszárítjuk, azután pedig kocsikra helyezzük, melyek síneken a hengerbe betolhatok. Az ajtót ekkor elzárjuk, az oldatot bevezetjük a hengerbe mindaddig, míg ez utóbbi meg nem telik. Ezután a szivattyúval a fa természetének és méretének nxegfelelő időn pl. 20 órán át nyomást gyakorolunk az oldatra ; ezután az oldatot visszavezetjük az edényekbe. Csekély vastagságú puha fa impregnálásánál, pl. villamos vezetékek burkolásánál, bádog tetők favázánál, fourniroknál és más efféléknél a fönt említett idő elegendő a telítésre; a fát ezután kivehetjük és mint- l hogy sem gőzt sem más hevítést nem al- j kalraazhatunk, a-fa sem színére nézve, sem ' másképen meg nem változik. Keményebb fanemek vagy vastagabb puha fa kezelésénél a fönti művelettel csak részleges impregnálást érünk el és ezért ily esetben a kezelést a következő módon folytatjuk : Ha a fát, a mint azt az imént leírtuk, részlegesen impregnáltuk, a hengerbe ennek esetleges előzetes kiszivattyúzása után elegendő nyomású gőzt bocsátunk be. mely az oldatnak a fában való fölforrását idézi elő. Ha ilyenkor vákuum-szivattyút alkalmazunk, ezen fölforrás már alacsony hőmérsékletnél következik be és így a fa nincs kitéve ártalmas hőmérsékletnek. Az oldatnak a fában való fölforrása azon hatással van, hogy a fa alkalmassá válik további impregnálásra. Miután ezen forralást körülbelül háromnégy órán át folytattuk, a gőzt elzárjuk (miközben a vákuumot föntartjuk) és ismét oldatot vezetünk be a nyomás alatt álló fához, a mikor is a fa sokkal nagyobb menynyiségű oldatot fog fölszíni. Igen vastag vagy igen kemény fa impregnálásánál ezen kezelést előnyösen ismételten alkalmazzuk. Bizonyos esetekben a fát az említett módon vákuum nélkül hevítjük. A forrás ekkor a víz rendes forrási hőfokánál fog bekövetkezni, még pedig káros hatás nélkül, mert ha a fát előzetesen részlegesen impregnáltuk, ezen magas hőfok nem fogja azt befolyásolni. A jelen módszernek jellemző sajátsága az, hogy csak akkor hevítjük a fát, mikor azt már az oldat segélyével hevítés nélkül részben impregnáltuk. Az impregnálásra két módszer vagy eljárás létezik. Az egyik, a «kettős oldat® módszere abban áll, hogy a fát két egymásután hozzáadott oldattal impregnáljuk, melyek az egymással való érintkezésnél reakcziót okoznak, tűzállóvá teszik a fát és ebbe kimoshatatlan oldathatatlan anyagot juttatnak. Ezen módszer hátrányai: a kezelésnél szükséges hosszú idő, a terjedelmes berendezés, a fa külső részén okozott jelentékeny telítés, a mi anyagveszteséggel jár, a fának kedvezőtlen külszint kölcsönöz és egyúttal a fa későbbi földolgozásánál alkalmazandó szerszámok rongálását okozza. A másik, vagyis az «egyszerű oldat» módszere vízben oldható tűzálló anyagok alkalmazásában áll; a fát az oldattal impregnáljuk és a vizet elpárologtatjuk, miközben a sók visszamaradnak a fában. Az «egyszerű oldat® módszerének az a hátránya, hogy az alkalmazott anyagok, melyek szükségképen oldhatók, alá vannak vetve azon eshetőségnek, hogy azok az időjárásnak, mosásnak vagy súrolásnak alávetett fából kioldatnak; a fa egyúttal nedvesség fölvételnek van kitéve, úgy hogy megtámadja a fémeket és máskülönben is alkalmatlan. A jelen találmány szerint alkalmazott oldatok alkatrészei és ezek keverési aránya olyan, hogy a fába a mint azt már említettük egyszerű oldat alakjában, tetszőleges mennyiségű oldhatlan anyagot vezethetünk be és így előnyösen egyesíthetjük a kettős és az egyszerű oldat módszereinek előnyeit a nélkül, hogy azok hátrányai érvényesülnének. A kitűzött czél elérésére bizonyos sók kombinácziójának azon tulajdonságát használjuk föl, mely abban áll, hogy az illető sókombináczió, habár ez vízben föloldódik is, a víznek vagy más illó alkatrésznek elpárologtatása által jobban konczentráltatván, oldhatlan csapadék alakjában kristályosodik ki. Példaképen fölemlítjük a keveréket: pl.