17084. lajstromszámú szabadalom • Berendezés fatörzsek impregnálására
— 2 -molhassék. Azonkívül még egy kiugró (x) i karimájuk is van, melybe egyrészt a becsavart (p) lemez fogódzik és mely másrészt az (v) tömítés horony födésére szolgál. A legczélszerűbben aczélból készült (p) lemezeken a szóban lévő kiviteli módozatnál hat-hat (q) furat van alkalmazva, melyeket csőalakú (r) élek vesznek körül. Az (r) éleknek az a czéljuk, hogy a kezelendő fa keresztmetszet fölületébe behatoljanak és a folyadék be- és elvezetésének helyét jól tömítsék. A megrajzolt négy-négy (o) dugattyú és hat-hat (q) furat helyett magától érthető, hogy a szükségletnek megfelelően más számú dugattyú és furat is alkalmazható, de ha a dugattyúk száma változatlan jparad is, a furatok számának változtatásával sokféle változat létesíthető. A kezelendő fatörzsöket legczélszerűbben a 4. ábrán látható módon helyezzük el a kocsikon, melyek rekeszeinek száma és elrendezése a dugattyúk és furatok számával és elrendezésével pontosan megegyezik. Az (a) tartály kerületén az impregnáló folyadék bevezetésére szolgáló (z) és elvezetésére szolgáló (1) csappal van ellátva, továbbá egy (2) biztonsági szeleppel, a nagy nyomású szivattyúhoz csatlakozó (3) csappal, a (4) manometerrel, a gőzt a (b) fűtő kígyóba bevezető (5) és elvezető (6) csappal van fölszerelve. Végül mindegyik (1) kiemelkedésnek egy-egy (8) elvezető csapja van, melyen az (f) nyílásokon kifolyó folyadékot elvezethetjük. A leirt működési módja a következő : Először a jobboldalt (t) csavarorsókat forgatjuk a megfelelő kézi kerekek segélyével, úgy, hogy az (x) karima és az (v) horony között légmentes záródás létesüljön. Azután nyitjuk az egyik (g) födelet, míg a másik szorosan zárva marad és a fával megrakott kocsit betoljuk. Ezután bezárjuk a tartályt és az (o) dugattyúkat akként állítjuk be, hogy az (r) karimák a fába fogódzanak. Ezután a jobboldalt lévő (8) csapokat nyitjuk, ellenben az összes többi csapokat zárva tartjuk, kivéve a (z) csapot. Mint az az 1. ábrából kitűnik, a jobboldalt lévő (o) dugattyúk (s) nyílásai el vannak zárva, ellenben a baloldalt levőké nyitva állanak és az (a) tartály belsejével közlekedést létesítenek. Ha már most a folyadékot a (z) csapon bevezetjük és a (z) csap zárása után a (3) csapot nyitjuk, a folyadék a nyomás hatása alatt csak bal oldalról hatolhat át a fán annak rostjai irányában. Minthogy a nagy nyomás alatt álló folyadék csak a fán haladhat át, a fát csakhamar egész hosszán impregnálja és a jobboldalt lévő (o) dugattyúkba behatol, melyekből az (f) nyílásokon és a (8) csapokon távozik. A folyadékot a (8) csapokból a nyomó szivattyú segélyével legczélszerűbben a tartályba szivattyúzzuk vissza. Ha a folyadék a fán balról jobbfelé átfolyt, azt jobbról balfelé is vezethetjük. Ebből a czélból a jobb oldalt lévő (8) csapokat nyitjuk és a baloldalt levőket zárjuk. Azután a (v) kézi kerekek segélyével a baloldalt levő (o) dugattyúkat visszahúzzuk, a jobboldalt levőket pedig előre toljuk, míg a baloldalt lévő (x) karimák és (v) hornyok között kellő tömítés nem létesül. Ily módon az impregnáló folyadék áramlás iránya változtatható, anélkül, hogy a nyomást csak egy pillanatra is kisebbíteni kellene. Az áramlás irányának változtatása különösen czélszerű, festőanyag alkalmazásánál pedig szükséges is, mert ellenkező esetben a törzs egyik végének színe sötétebb lehetne, mint a másiké. De impregnálás esetében is czélszerű az áramlás irányának változtatása, mert ekkor a művelet gyorsabban és egyenletesebben végezhető. Az impregnálás befejeztével a nyomószivattyút megállítjuk, a (8) csapokat zárjuk és az (1) csapot nyitjuk. Ezután a födelet nyitjuk, a kocsit pedig az elkészített fával együtt kihúzzuk és a berendezést a leírt módon újból megtöltjük. A leírt módon igen nagy átmérőjű, nyers és kemény fákat lehet kezelni, az impregnálás folytonos üzemben végezhető és a folyadék a fán a rostok irányában kénytelen áthatolni, tehát a kellő mennyiségű impregnáló anyag rakódhatik le a fában.
