17069. lajstromszámú szabadalom • Indukcziós árammérő háromfázisú áramok számára
számára egyenként 50, a (II) főáramú eséve számára pedig 86,5 tekerületet választunk. Ezek után könnyen meggyőződhetünk arról, hogy oly árammérőnél, melynek állandói az épen talált (Cl = CIII = 50) és (CII = 86,5) értékkel bírnak a totális forgató nyomaték a háromfázisú vezetékhálózatban fogyasztott Wattok mértékét adja, ha csak az (I) és (II) fővezetékekből áram vezettetik le. Ezen esetben, ha pl. megint 30 Ampéret vezetünk le, (J3 = 0) és (J1 J2 = 30) Ampére és mindkét áram az (El) feszültség irányával össze fog esni {6. ábra). Ekkor a forgató nyomatékok Ds =0 Dx = 50.30 sin 30° = 750 D2 = 86.5.30 sin 60° = 2250 Dx + Ds = 3000 Ebből világos, hogy a totális forgató nyomaték megint csak egyenlő a Wattok számával. A leirt árammérőnél e szerint a totális forgatható nyomaték egyenlő a három fázisú vezetékhálózatban fogyasztott Wattokkal, tekintet nélkül arra, vájjon mind a három vezetékről vagy csak két vezetékről vezetünk le áramot, ha csak az állandók a következő viszonyban állanak egymással: Cl: CII: CÍI1 = 50 : 86,5 : 50 = 10 : 17,32 : 10 Hasonló módon meggyőződhetünk arról is. hogy az árammérő jelzései tetszőleges indukcziós vagy indukcziómentes megterhelésnél is helyesek-e. Az árammérőnek az 1. ábrában feltüntetett kapcsolásánál a (b) csévében keringő áram feszültségének össze kell esnie az (I) és (III) fővezetékek közötti (E3) feszültséggel, míg az (a) és épen úgy a (c) csévékben keringő áramok feszültségei az (E3) feszültségre merőlegesnek kell lenniök. Minthogy az (a) (c) csévéknek áramai ugyanazon fázissal bírnak, ezen (a) és (c) mellékkapcsolású csévék helyett csak egyet is használhatunk föl és ezt az (I) és (III) csévékkel hozhatjuk összműködésbe; ekkor az (I) és (III) főáramú csévéket egyesítjük is, a mennyiben azokat bifiláris tekercselések gyanánt az egyiket a másikba rendezzük el. Ezen (ia ic) áramnak előállítása, melynek az (E3) feszültséghez képest egy 90°-ot meg nem haladó szöggel kell eltolva lennie, különböző módon foganatosítható. Nevezetesen azt egyszerűen az (I) és (III) csévék között ágazhatjuk le és valamely fojtó csévét előkapcsolhatunk. Ezen esetben az árammérő jelzéseit ismeretes segédeszközök alkalmazása által az áramfogyasztókban föllépő fázis eltolódásoktól függetleníthetjük ; továbbá feszültség gyanánt (2. ábra) megfelelő kapcsolás mellett az (E3) feszültséget alkalmazhatjuk, mikor is fojtás által a még hiányzó 30°-os eltolódást könnyen elérhetjük. Ezen fojtást bizonyos körülmények között a mellékkapcsolású csévék által érhetjük el; továbbá az (ia ic) áramot a (II) fővezetékről és az (O) pontból vezethetjük le (8. ábra), melyben az (I) és (III) fővezetékek között bekapcsolt ellenállások összefutnak ; ha ezen ellenállások egymással egyenlők és önindukczióval nem bírnak, akkor a (0) és (II) közötti feszültség az (E3) feszültséghez képest 9 )°-al van eltolva és az (a) és (c) mellékkapcsolású csévéknek azoknak Ohm os ellenállásúkhoz képest kis önindukcziós coefficienst kell kölcsönözni, hogy az (ia ic) feszültség O/II feszültséggel gyakorlatilag összeessék. Ha ellenben különböző nagyságú ellenállásokat választunk, akkor az O/II feszültség nem egészen 90°-nyi eltolódást ér el és akkor a mellékkapcsolású csévéknek nagyobb önindukcziót azaz több mágnességet kölcsönözhetünk, úgy hogy több húzó erőt érhetünk el. Lehetne két külön árammérőt is ezen kapcsolás szerint foganatosítani és a kettőt egymással pl. differencziál szerkezettel kombinálni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Indukcziós árammérő háromfázisú áramok számára, jellemezve három árammérő kombinácziója által, melyek akként befolyásoltatnak, hogy az (I) és (III) fővezetékekbe kapcsolt, két főáramú cséve egy vagy két (a) és (c) mellékkapcsolású mellékcsévével együtt működik, melyeknek árama az említett (I) és
