17021. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kárékpárok és általában bármily járművek pneumatikus abroncsainak átlyukasztás elleni biztosítására

Megjelent 1900. évi január lió 33-án. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 17021. szám. XX/c. OSZTÁLY. Berendezés kerékpárok s általában bármily járművek pneumatikus abroncsainak átlyukasztás elleni biztosítására. L I A I S L U CI E N M É R N Ö K P Á IU S B A N. A szabadalom bejelentésének napja 1899 május hí 16-ika. Jelen találmány tárgyát oly berendezés képezi, melynek segélyével kocsik, automobilok, kerékpárok st-b. kerekeinek pneumatikus abroncsait szögek, éles kövek, üvegdarabok s hasonlók által való átlyukasztás ellen tökéletesen biztosíthatjuk. Az eddig hasonló czélra alkalmazott berendezések igen lényeges fogyatkozásokkal bírnak, a menynyiben: 1. az igen vékony, hajlékony védőlemezek nem bírnak elegendő szilárdsággal arra, hogy különböző hegyes és éles tárgyaknak, mint szögeknek, üvegdaraboknak stb.-nek ellent tudjanak állani s 2. ha a védőlemezek, melyek rendesen fémből állanak, elegendő vastagsággal bírnak arra, hogy az átlyukadást megakadályozhatják, ez esetben nem eléggé hajlékonyak arra, hogy a pneumatikus abroncsba behelyezve, ennek rugalmásságát meg ne szüntetnék s ily módon magának a pneumatikus abroncsok alkalmazásának tulajdonképeni czélja nem lenne elérhető. A jelen találmány tárgyát képező berendezés szerint ezen hátrányokat megszüntethetjük, a mennyiben a kerekeknek külső talpburkolata és a légtömlő közé oly fémszövetet iktatunk be, mely egymás mellé so- ! rakozó, aczélból vagy bármely más megfelelő anyagból előállított tekercsrúgók által van képezve. Ezen tekercsrűgókat vagy forrasztás, vagy összefonás által kapcsoljuk egymáshoz, a mint az a mellékelt rajzlapon a 2. és 3. ábrán nagyobbított léptékben látható. Természetesen, ezen tekercsrűgókat sűrűen kell egymáshoz foglalni, oly módon, hogy lehetőleg csekély hézag maradjon közöttük. A föntebbiek értelmében előállított fémszövetet ezután hengerelésnek vetjük alá és ily módon (teljesen betöltjük áz egyes tekercsrúgók között még föntmaradt hézagokat s természetesen tetemesen csökkentjük magának a fémszövetnek vastagságát is. Ily módon oly fémlemezt nyerünk, mely csak oly hajlékony, mint bármely más fémszövet s mindamellett semmi hézag nem marad rajta, a melyen keresztül éles ép hegyes tárgyak a kerekeknek légtömlőjét megsérthetnék. Ezen fémszövetet ezután (m) szalagokká metszük szét, oly hosszúsággal és szélességgel, mely megfelel az általuk védendő tömlőnek s ezután e szalagokat két közönséges (t tl) szövet- vagy posztódarab közé foglaljuk (1. és 4. ábra) s az egészet a külső abroncs és a légtömlő közé helyezzük be,